Polgártársak!

Végre is mi hát a polgári karakter? Citoyenjellem vagy bourgeois-alkat? Vonjuk csak kérdőre magunkat: államférfiúi erény-e, vagy csupán dekadens képmutatás? Megújulás vagy válságmenedzsment? Összetéveszthetetlenül sajátunk ez a kérdés, de globálisan és korunkra nézve is egyetemes érvényű.

A kapitalizmus újkori győzelme során az emberi gondolkodás egyik leggyökeresebb változásával szembesülünk. Az élet minden terén ez juttatta ugyanis érvényre a polgári civilizáció kulturális hegemóniáját. Sokat ígért ez a forradalom. Mint azt Albert Hirschman meggyőzően kimutatta, nem kevesebbet, mint hogy a vallási elragadtatás és a militarista dicsőségeszmény őskáosza helyébe egyetlen állandó és kiszámítható emberi törekvést állít, mégpedig „a pénzszerzés szelíd szenvedélyét”. Nem látomás és indulat kell nekünk, hanem pénz – sustorogtak egymás közt a kapitalizmus győztesei, és hamarosan saját arcukra is formálták az egész nyugati civilizációt.