Aki politikával foglalkozik, annak Arisztotelészt ismernie kell

Igazi rejtély, hogy mi történt Arisztotelész politikai tanításával, amelyen továbbra is mindenki úgy lép át, mint családi otthona megszokott küszöbén. Czopf Áron írása.

El kell döntenünk, hogy a burzsoázia anyagi győzelmében vagy pedig az emberi méltóság iránti érzék és kulturális integritásunk helyreállításában akarunk részt venni.
Végre is mi hát a polgári karakter? Citoyenjellem vagy bourgeois-alkat? Vonjuk csak kérdőre magunkat: államférfiúi erény-e, vagy csupán dekadens képmutatás? Megújulás vagy válságmenedzsment? Összetéveszthetetlenül sajátunk ez a kérdés, de globálisan és korunkra nézve is egyetemes érvényű.
A kapitalizmus újkori győzelme során az emberi gondolkodás egyik leggyökeresebb változásával szembesülünk. Az élet minden terén ez juttatta ugyanis érvényre a polgári civilizáció kulturális hegemóniáját. Sokat ígért ez a forradalom. Mint azt Albert Hirschman meggyőzően kimutatta, nem kevesebbet, mint hogy a vallási elragadtatás és a militarista dicsőségeszmény őskáosza helyébe egyetlen állandó és kiszámítható emberi törekvést állít, mégpedig „a pénzszerzés szelíd szenvedélyét”. Nem látomás és indulat kell nekünk, hanem pénz – sustorogtak egymás közt a kapitalizmus győztesei, és hamarosan saját arcukra is formálták az egész nyugati civilizációt.