Az ünnep és a hétköznapok

Meg tudjuk különböztetni az életünk egyes tereit és idejét anélkül, hogy elszakítanánk őket egymástól? Van magánélet és közélet, van munka és van pihenés (nem csak a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” értelmében!), van ünnep és vannak hétköznapok. Ha mindezek az idők és terek egymásba kavarodnak, ha a személyes életünk a közélet kirakatába kerül, vagy éppen a politikai meggyőződés válik kizárólagossá az emberi kapcsolatainkban, ha a munkánk a digitális segédeszközök kényszeres használatának eredményeképpen felzabálja a pihenésre szánt időt, ha a pihenés csak könnyített hétköznap lesz, az rombolja majd az életünk részeit és egészét is.

Hát még ha az ünnep nem lesz ünnep az életünkben!  Ha megengedjük, hogy ebbe a minősített időbe is magunkkal vigyük a hétköznapok gondjait és az azokat meghatározó témákat és viselkedésformákat! Ha nem tudjuk elengedni legalább az ünnep idejére a konfliktusainkat, a napirendünk visszatérő túlélési stratégiáit, a bennünket foglalkoztató ügyeket és embereket…