A Nemzet Arénája mindenkié

Nagy futballrajongó hírében áll. Honnan ered a szerelem?

Semmilyen szülői indíttatást nem kaptam, apám nem szerette a focit, magamtól lettem megszállott. Már kisgyerekként hallgattam Szepesi György válogatott-rádióközvetítéseit, ezért is nagyon vártam, hogy élőben is megnézhessek egy népstadionbeli kettős rangadót. A társasházban, ahol laktunk, a házmester nagy fradista volt. Emlékszem, őt nyüstöltem, hogy egyszer vigyen magával a Népstadionba, aztán neki köszönhetően néztem végig az első kettős rangadómat. Újpest-drukker voltam, és tízéves koromtól az unokabátyámmal jártunk a meccsekre, nemcsak a Népstadionba, hanem a Megyeri útra és az idegenbeli mérkőzésekre, a Fáy utcába, Kispestre is. A Honvéd elleni meccs előtt egyszer majdnem ott is hagytam a fogam.

Hogyhogy, bunyóba keveredtek a Honvéd-ultrákkal?

1968-ban még nem voltak ultrák, de sokkal többen jártak a Honvéd és az Újpest meccseire is, mint manapság. Nem verekedésbe keveredtem, hanem a mérkőzésre érkező, hatalmas tömeg teljesen megtöltötte a stadion betonkaréj lelátóját, már a legfelső szinten is hármas sorban álltak. Érezve a reménytelen helyzetet, mi egy üres, lezárt szektor felé próbáltunk nyomulni. A tömeg azonban kitöltötte a teret, engem is a kerítéshez nyomott. Szörnyű érzés volt. Az volt a szerencsém, hogy a kapu sem bírta, és kinyílt, így én is megmenekültem. A szektor eredetileg kiskatonáknak volt fenntartva, de őket nem érdekelte a meccs.