„Szennyvíz folyik a szájukból” – Magyar megindult Vona útján, aminek mindenki tudja, mi lett a vége
Ha a pártelnök saját szavazóbázisát, de a képviselőit is dehonesztáló jelzőkkel illeti...
A pártok akkor is ott lesznek a helyi közéletben, ha tiltják őket. Legfeljebb álruhát öltenek.
A politikai pártok rossz megítélésének felemlegetésével nem sok újat mondott a Második Reformkor atyja, Vona Gábor. Közérdek helyett részérdeket követő frakciók, képviselői egyéniséget megölő pártfegyelem, a párttagságot lenéző, majd eltüntető oligarchikus vezetés, korrupció, állami támogatásokkal való visszaélés – hosszú a vádirat. Nehezen érthető, miért is vannak még pártok egyáltalán.
A pártok alkotmányos elismerése, finanszírozásának ténye a fentihez hasonló és gyakran elhangzó kritikák ellenére is hatalmas optimizmussal van telítve: a pártok szükséges szereplői a demokráciának. A jogállami demokráciák kiterjedten szabályozzák a pártok működését, kampányait, pénzügyeit, hiszen „domesztikálásuk”, a szélsőségektől és a korrupciótól való távoltartásuk egyrészt a bőkezű állami támogatással, másrészt pedig a pártfunkciók korlátozásával lehetséges.
Az újabb amerikai szakirodalomban Samuel Issacharoff a pártfunkciók korlátozásának nem kívánt következményeire hívja fel a figyelmet, s a pártok kulcsszerepére mutat rá az erőforrásokhoz való hozzáférés és a demokratikus eljárások stabilizálása tekintetében.
A pártok ellentétes érdekeket tartottak kordában azzal, hogy ellenőrzést gyakoroltak a kampányfinanszírozáshoz való hozzáférés, a kormányzati pozíciókhoz köthető, egyesek szerint pozitív hatású politikai patronázs, valamint a jelöltállítás folyamatának felügyelete révén. A pártok ezekkel kapcsolatos kompetenciáinak korlátozása koordinációs szerepük gyengülésével járt.
A képviseleti testületek a modern nyugati demokráciákban szinte kizárólag a pártközpontú választási eljárások révén nyernek demokratikus felhatalmazást. Ebben a legitimációs folyamatban a magyar rendszer az országos képviselet esetében csak „független” és nemzetiségi jelöltállításnak ad még helyet, ám a helyi önkormányzatok megválasztásánál komoly szerepet kapnak a civil szervezetek is. A testületek országszerte jelentős részben nem pártjelöltekből állnak, különösen a kisebb településeken. Kérdés lehet, hogy a nem nagyon szeretett pártoknak mi a helyük itt, illetve hogy kitilthatók-e a helyi képviseletből.