Mire képes egy 29 éves?

Az egyesült Németország idén huszonkilenc éves. 1990. október 3-án jött létre a nyugati és a keleti feléből. A második világháború után négy zónára osztott ország három nyugati része, a francia, amerikai és brit szektor 1949 májusában Német Szövetségi Köztársaság lett, a szovjet zóna pedig Német Demokratikus Köztársaság néven alakult meg néhány hónappal később. A megszálló (békefenntartó?) csapatok mind a négy területen ott maradtak.

A német egység 20. század végi megteremtése közjogilag és a nemzetközi jog szerint nem egyesülés, hanem hozzácsatolás, csatlakozás volt. Hiszen az NDK első és egyben utolsó szabadon választott parlamentje olyan szerződést fogadott el, mely az NSZK alkotmányát és jogrendjét automatikusan, változtatás nélkül kiterjesztette a korábbi szovjet megszállt övezetre. Ennek a döntésnek a mai napig negatív hatása van a német–német együttélésre belül és kívül. Ez a hatás hozzánk, magyarokhoz is elér.

A keletnémetek története, a kommunizmusban szerzett tapasztalatai nem váltak a közös emlékezet, a közgondolkodás részévé, mint ahogyan a magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok negyven év kommunizmusban eltöltött élete, története sem. Mintha csak egy felejthető epizód lett volna ez az idő. Túl vagyunk rajta? Felejtsük el? Jellemző adalék az idei soproni Merkel-látogatás egy epizódja. A kancellárnak a soproniak jóvoltából átadtam egy fényképet, melyen Antall József és Lothar de Maizière, az NDK első és egyben utolsó szabadon választott miniszterelnökének társaságában látható a Páneurópai piknik első évfordulóján Sopronban. Nemcsak ő felejtette már el, hogy kormányszóvivőként itt járt harminc évvel ezelőtt, de egyetlen munkatársa sem tudta, írta bele a felkészítő anyagba ezt a fontos tényt. Persze, hogy nem. Hiszen nekik a német történelem 1991-ben, és nem 1990-ben kezdődött újra. A keletnémet protestánsok gyertyás, imádságos békés forradalma legfeljebb lábjegyzet.