Ki vagy Gréta?

„A tömeges kihalás szélén állunk, és csak a pénzről meg az örökös gazdasági növekedés tündérmeséiről beszéltek. Hogyan merészelitek?” Minden bizonnyal 2019 legikonikusabb képe lesz ez: Greta Thunberg az ENSZ New York-i klímacsúcsán sírva olvassa a világ vezetőinek a fejére a rettenetes klímabűneiket. Vagy éppen az a jelenet marad meg a közemlékezetben, amikor Donald Trump blazírtan elvonul a klímaaktivista előtt? Az amerikai elnök persze nem hagyta ki, hogy belecsípjen a svéd kamaszba. „Nagyon boldog fiatal lánynak tűnik, akire fényes, gyönyörű jövő vár. Olyan jó látni!” – írta Twitter-oldalán. Greta válaszul Twitter-fiókja bemutatkozásaként állította be Trump fricskáját.

EGY BEFOLYÁSOS JÁRÓKELŐ

Az idén tizenhat éves Greta Thunberg neve először 2018 májusában bukkant fel a svéd sajtóban. A Svenska Dagbladet napilap cikkíró versenyt hirdetett fiataloknak klímatémában: Greta is a díjazottak között volt, a szövegét lehozták az újságban. Legközelebb a különösen forró nyár végén, augusztus 20-án vetette észre magát, amikor beköszöntött az új tanév, Greta pedig ahelyett, hogy iskolába ment volna, felkapta a transzparenseit, és letelepedett a svéd parlament épülete elé. „Ha a felnőttek leszarják a jövőmet, hát én is le fogom” – állt az egyik táblán. A lány bejelentette, hogy egészen szeptember 9-éig, a parlamenti választás napjáig sztrájkolni fog. Az akcióról néhány órán belül beszámolt a svéd média, igazán ismertté viszont egy Ingmar Rentzhog nevű férfiú virális Facebook-bejegyzése tette.

„Meg szeretném osztani veletek egy érzelmekkel teli reggel történetét” – egy könnyes emodzsival és ezzel a mondattal nyitott Rentzhog, hogy aztán elmesélje: hároméves gyereke, aki aznap először ment óvodába, nagyon szomorú volt, magányosan érezte magát az új környezetben. Munkába menet Ingmar észrevette a parlamentnél ücsörgő tinit, akire oda se bagóztak a járókelők, egyedül ő állt szóba vele. „Beszéljünk Gretával, mutassuk meg neki, hogy nincs egyedül!” – szólította fel követőit Rentzhog, a #WeDon’tHaveTime hashtaget biggyesztve posztja végére.

Ingmar Rentzhogtól persze elvárhatjuk, hogy mesterien operáljon a szomorkás gyermekekkel, elvégre pr-szakember, na meg – meglepetés – a We Don’t Have Time (továbbiakban: WDHT) nevű, radikális klímavédelmi intézkedéseket sürgető startup alapítója. A Standpoint nevű brit lapnak először azt állította, hogy nem ismerte előzőleg Gretát és családját, később aztán bevallotta, hogy néhány hónappal a klímasztrájk kezdete előtt mégiscsak találkozott a lány édesanyjával, Malena Ernmannal, a tervezett akcióról pedig egy bizonyos Bo Thorén levelezőlistájáról már korábban értesült. Bo Thorén volt egyébként az, aki az említett cikkíró verseny után megkörnyékezte a díjazottakat, hogy szálljanak be az általa kifundált iskolai sztrájkba – végül csak Greta volt hajlandó részt venni a dologban.

A Standpoint arra is rámutatott, hogy a pénzügyi világból érkező Rentzhog 2018 májusában egy volt szociáldemokrata miniszter által alapított agytröszt, a Global Utmaning (globális kihívás) élére került, amelynek igazgatóságában helyet kaptak szocdem politikusok, szakszervezeti vezetők, lobbisták és egy zöldenergiában utazó svéd kockázatitőke-társaság tagja is. A think tank a globális energiaipar kizöldítését szorgalmazza nagyarányú kormányzati befektetések útján – könnyű hát eljutni a következtetésig, hogy a svéd zöldenergia-lobbi Gretát használja fel érdekei érvényesítésére.

A mérsékelt jobboldali Svenska Dagbladet egyenesen azzal vádolta meg Rentzhogékat, hogy a magát „egy részvénytársaság és egy jótékonysági alapítvány hibridjeként” leíró WDHT kizsákmányolja a tinilányt, ugyanis a novemberi részvénykibocsátását hirdető promóanyagait Gretával turbózta fel. Mint kiderült, a klímaaktivista tudta nélkül, ám nagy sikerrel: tízmillió koronát akasztott le a társaság. A befolyásos „járókelő” később bocsánatot kért Thunbergéktől, viszont azt állítja, hogy nem a nyerészkedés hajtja – ha ugyanis több pénzt akarna keresni, nem hagyta volna ott a régi munkahelyét a klímaharcért. A WDHT profitalapúságát pedig azzal magyarázza, hogy projektjük – a „klímavédelmi Facebook” létrehozása – jelentős tőkét kíván.

SZABAD SZEMMEL A SZÉN-DIOXIDOT

„A szüleim persze azt gondolják, hogy iskolába kellene mennem, de nem állíthatnak meg” – mondta Greta az Aftonbladet cikkében, amely a klímasztrájk első napján, Svéd hősök címke alatt jelent meg. Csupán egy szerény lábjegyzetből derül ki, hogy a lány a svéd közéletben jól ismert Thunberg–Ernman házaspár gyereke, akiknek, hogy, hogy nem, hamarosan könyvük jelent meg a család küzdelmes éveiről és a klímavédelemről. Greta váltig állítja, hogy ez csupán véletlen egybeesés, a megjelenést eredetileg májusra időzítették, ám kiadóváltás miatt csúszott az időpont. A bevétel pedig klímavédelmi alapítványoknak megy – hangsúlyozza.

Malena Ernman nemzetközi hírű operaénekes, 2009-ben ő képviselte hazáját az Eurovíziós dalfesztiválon. Svante Thunberg színész, aki az elmúlt időszakban eltávolodott a színpadtól, hogy a családjának szentelje életét. Ő menedzseli emellett Ernman két cégét is – a Greta-kritikus szájtokon elterjedt álhír szerint ezek hatalmas profitra tettek szert a klímasztrájk nyomán, az elérhető adatok viszont ezt nem támasztják alá. Valóban kevéssé valószínű, hogy a szülőket a pénzéhség hajtaná: az Ég a házunk címmel immár magyarul is kiadott könyvből egészen más kép bontakozik ki. Egy olyan család képe, amelynek tagjai valósággal belehipnotizálták egymást a közelgő klíma-apokalipszis miatti rettegésbe.

A stílus fokozottan hatásvadász, a fejezetek nem hosszabbak egy-két oldalnál, nem gondolkodásra késztet a mű, hanem erőszakosan belénk veri a leckét. 2014-ben Greta „eltűnt egyfajta sötétségben”: súlyos evészavarok jelentkeztek nála, végül már a lépcsőn sem bírt felmászni. A furcsán viselkedő lányt kiközösítették és megalázták az iskolában; „nekem nem kell barát, minden gyerek gonosz” – fakadt ki. Végül megszületett a diagnózis: teljesítménykényszerrel párosult Asperger-szindróma, obszesszív-kompulzív zavar. Alighogy Greta állapota javulni kezdett, húga, Beata kezelhetetlenül agresszívvá vált (ADHD, Asperger- és dacszindróma), sőt a pszichológus Ernmannál is ADHD-t és depressziót állapított meg.

Thunbergék azonban kijutottak a fényre, célt találtak maguknak. Greta az iskolában bőgve nézett végig egy dokumentumfilmet az óceánok teleszemeteléséről. Aznap már nem bírt hozzányúlni az ebédre felszolgált húshoz, és undorodva tekintett a fogyasztási javakkal hivalkodó iskolatársaira is. Észrevette, amit mások nem, mert ő „szabad szemmel látja a körülöttünk lévő szén-dioxidot”.

SORSUNK A MÉDIA KEZÉBEN VAN

Ettől a naptól kezdve a lány teljes erővel belevetette magát a klímaharcba: informálódott és térített. És lassacskán a klímaválságot félvállról vevő családtagjaival is megértette az ügy jelentőségét. Azt, hogy konkrétan miképpen történt ez, a könyv furcsamód homályban hagyja. Greta egy interjúban arról beszélt, hogy állandóan statisztikákat dugott a szülei orra alá, azt hajtogatta nekik, hogy az életstílusukkal ellopják a jövőt, és végül „akkora bűntudatot keltett bennük”, hogy lépniük kellett. Thunbergék vegánok lettek, nem ültek többé repülőre, és miután édesapja a húgával mégis légi úton utazott Olaszországba, Greta rosszallóan jegyezte meg: öt szenegáli lakos évi szén-dioxid-kibocsátása szárad a lelkükön. Svante megígérte, többé nem fordul elő ilyen.

A könyv központi alakja nem annyira Greta, mint Malena, aki a sztori narrátoraként olyan benyomást kelt, mint egy fontoskodó szmk-vezető és Savonarola keveréke. Amikor egy Sierra Leone-i földcsuszamlásról nem számol be a svéd média, „a Twitteren és az Instagramon keresztül azonnal elkezdjük megosztani a riportot” – írja. Svante egy német benzinkúton magyarázni kezdte az előtte állónak, hogy klímavédelmi okokból elektromos autóval mennek Londonba, a férfi érdektelenségét észlelve pedig „keservesen” sírva fakadt. Neofita elvakultság, totális humortalanság, a lehető legradikálisabb klímapolitika követelése, önostorozás a felelőtlen múltbeli életvitelük miatt, alázatos hajlongás Greta zseniális kinyilatkoztatásai előtt – vajon mi hozta elő mindezt a szülőkből?

Maga az édesanya ír a „másodlagos”, a rokonokra átragadó autizmusról, amelynek bevallása szerint – a szakértők tanácsa ellenére – hajlamosak teret engedni. Hiszen néha „amit normának, átlagosnak tartunk, az a rossz”, az autizmus úgy is felfogható, mint egyfajta „szupererő”, a klímaváltozás pedig nagyon is fekete-fehér helyzet – fejtegeti. A könyv egyik nagy tanulsága az, hogy Gretát csupán az ő delejes hatása alá került, nehéz múltú Thunberg családdal együtt lehet értelmezni. Az oldalakról sorban visszaköszönnek azok a retorikai fogások, amelyeket Greta megszólalásaiból untig ismerünk: a reménynek nincs itt az ideje, most pánikot kell kelteni, és így tovább. A klímaaktivista imázsa, beszéde kemény családi – esetleg barátok, harcostársak által megtámogatott – műhelymunka eredménye, annál is inkább, mert „sorsunk a média kezében van”. A sztrájk előtt a színházi ember Svante azt magyarázta lányának, hogy senki sem fogja megérteni őt, ezért az üzenetét egyfolytában ismételgetnie kell, „újra és újra”.

Ennél is érdekesebb azonban az a kérdés, hogy Thunbergék a klímaválságon túl hogyan gondolkodnak a világról. A válasz: a lehető legilledelmesebben. Ernman lapos liberális közhelyeket vezet elő rasszizmusról, patriarchális társadalomról, #metooról, orosz bértrollokról, Pride-ról. Michelle Obamát idézi, olyan eredeti kijelentéseket tesz, mint hogy „Trump megtestesíti mindazt, ami a legrosszabb a társadalmunkban”. Azt is megtudjuk, hogy 2015-ben Greta és Beata kívánságára menekülteket fogadtak be a nyaralójukba. A fenntarthatóság ügyében szokatlanul radikális hangot megütő Thunbergék alapjában változtatnák meg a természethez, a fogyasztáshoz való viszonyunkat – ám a szélesebben vett ideológiai-kulturális rendet véletlenül sem kérdőjelezik meg. Nyíltan ki is mondják: úgy tekintenek a klímavédelemre, mint ami ajtót nyithat a feministák, az antirasszisták, a menekültekért, a mentális betegekért, valamint az állatjogokért küzdők mozgalmai előtt is.

UTCAI TEREPJÁRÓVAL A KLÍMATÜNTETÉSRE

Greta sztrájkját nagyon gyorsan felkapta a nemzetközi sajtó: a stockholmi szimpatizánsokkal egyetemben a világ vezető médiumainak riporterei sorban tiszteletüket tették a lánynál. A Google Trends szerint 2018 decemberének elején ugrott meg igazán az érdeklődés az aktivista iránt, ekkor mondott oda a világnak a katowicei ENSZ-klímakonferencián, amit aztán számos nagy hatású beszéd követett. Bonótól kezdve Obamán át Ferenc pápáig mindenkivel találkozott, aki a világ lelkiismeretének számít, felszólalt az Európai Parlamentben és a francia Nemzetgyűlés előtt. Megfordult Davosban is – a felelőtlen, jövőt eljátszó világelit nem fogadott még ilyen tapsviharral egy nekik beolvasó, kérlelhetetlen lázadót. Hősünk globális klímasztrájkot hirdetett, vagy éppen a The 1975 nevű zenekarral vett fel egy számot, eközben pedig fiatalok millióit állította maga mellé.

Greta Thunberget mostanra elérte minden modern kori lázadó végzete: divat lett belőle. A Der Tagesspiegel tudósított egy hamburgi klímatüntetésről, ahova a szülők SUV-val szállították a starbucksos pohárból szürcsölő kölyköket. Greta köpönyegéből számos epigon is előbújt, Belgiumban például a „nonbináris” nemi identitású, tizennyolc éves Anuna De Wever vezeti a klímaharcot. Gyanítható: Greta harca se lesz a végső. 

Címlapkép: REUTERS FABRIZIO BENSCH