Az amerikai titkosszolgálati tiltástól a magyar digitális atombombáig

EGYSZER MINDEN TITKOSÍTÁS FELTÖRHETŐ LEHET

A Google a napokban jelentette be, hogy olyan kvantumszámítógépet fejlesztett ki, amely három perc és húsz másodperc alatt végzett el annyi műveletet, amennyire a mai legfejlettebb szuperszámítógép tízezer év alatt lenne képes – egy matematikai problémának a megoldásában csillagászati sebességnövekedést ért el. A különbség akkora, mintha egy elektroncsövekből álló 1945-ös, Neumann János-féle ENIAC számítógépet hasonlítanánk össze egy mai mobiltelefonnal. A Google áttörésével a világ 
végre komolyabban veheti a kvantum-számítógépes kutatásokat, és a közeljövőben prioritást kaphat a kvantum-informatika – emeli ki Vattay Gábor.

Minden titkosítást fel lehet törni, de a lényeg, hogy nagyon lassan lehessen visszafejteni valamit a komputerek segítségével – ezen változtatna egy nagyságrendekkel gyorsabb gép. A fizikus szerint ezért „ahogy a hidegháborúban az atombomba, a digitális korban a kvantumszámítógép tulajdonosa a végső hatalom birtokosa”.

DIGITÁLIS ATOMFEGYVER

Vattay úgy látja, egy rövid kitérő után mára egyértelművé vált, hogy minden probléma csak számítási probléma. A világ esszenciája egyedül az, hogy milyen gyorsan tudunk valamit kiszámítani, minek mennyi az információtartalma. „Ez határozza meg, hogy mennyi pénzünk, mennyi hatalmunk van. A végső erő a világban, amire minden más lefordítódik, hogy ki tudja hamarabb kiszámolni a dolgokat.

Aki nagyobb számítási kapacitással bír, az le tudja győzni a többieket” – mutat rá, hogy egyes döntéshozók a technológia segítségével a jövőt is uralhatják, legalábbis egy lépéssel a többiek előtt járhatnak a döntési lehetőségeik modellezésekor. Ennek a drámának technológiai értelemben az első tíz évében járunk. A kutató felveti, hogy ha egy kvantumszámítógépet összekapcsolunk a mesterséges intelligenciával, akkor az „iszonyú gyorsan tud tanulni kevés példából”.

AZ AMERIKAI NEMZETBIZTONSÁG TILTOTTA LE A MAGYAR KUTATÓT

Vattay Gábor 2010-ben találkozott Stuart Kauffman professzorral, a komplex rendszerek kutatásának Budapesten járó úttörőjével. Azt hallotta tőle, hogy az egyik korábbi doktorandusza olyan cégnél dolgozik, amely már kvantumszámítógépet épít Kanadában. „Utoljára a 2000-es években volt szó erről utópiaként, és a sajtó sem zengett róla. 2010-ben teljes meglepetésként ért, hogy vannak emberek, akik komolyan veszik, mert korábban csak a legelszántabb matematikusokat és fizikusokat hallottam beszélni róla.

Odakint Kauffman összefutott a Lockheed Martin kutatási igazgatójával, aki az említett kanadai cégtől éppen akkoriban vette meg a kvantumszámítógép prototípusát. Sikerült rábeszélni, hogy adjon nekünk pénzt arra, hogy kimehessek az Egyesült Államokba, és hasonló kutatásokat végezhessek egy évig” – meséli, hogyan került a forradalmi technológia közelébe a tengerentúlon. Az együttműködés meglepetésre hamar félbeszakadt: „Ahogy elkezdtem Amerikában a kvantumszámítógéppel kapcsolatos technológiákon dolgozni, figyelmeztették a Lockheed Martint, hogy nem vonhat be külföldieket a kutatásaiba. Kiderült, hogy a nemzetbiztonság felügyeli a projektet. Így nem dolgozhattam a kvantumszámítógépükön, pedig szerették volna.” Az amerikai hatóságok ma erőteljesen beleszólnak a technológia fejlesztésébe.

Először a kutatók által beadott szabadalom is nemzetbiztonsági vizsgálatra ment. „Két évvel később publi-kálták egy normális beadványhoz képest, mert adminisztratívan késleltetik a szabadalmak megjelenését” – mutat rá Vattay a szokatlan gyakorlatra, hozzátéve, hogy „vannak területek, szavak vagy fogalmak, amelyek ha megjelennek egy szabadalomban, akkor azt azonnal kiveszik a rendes hivatali útvonalból, és nem publikálják plusz két évig, hogy az Egyesült Államok technológiai előnyre tegyen szert a világban”.

KOMMUNIKÁCIÓS HADMŰVELETEK

Egyes amerikai techvállalatok érdeklődnek a kvantumszámítógép kifejlesztése iránt, ilyen a Google, a Microsoft és az IBM is. A cégek fejleszthetik a saját elképzeléseiket, de közben központilag is koordinálja a kutatásaikat a kormány.  „A kutatásokat közvetlenül a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) fogja össze. Ezek nagyon drága dolgok, eleinte nem éri meg a polgári fejlesztés” – mondja a fizikus.

Amikor felvetjük, hogy a mai információáradatban nehéz lehet titkolni a fejlesztések aktuális állását, Vattay kifejti: erre az Egyesült Államokban is rájöttek, „ezért rendkívüli zajt és zavart keltenek, téves információkat terjesztenek a médián keresztül. Az atombombát még elrejtették, építettek egy Los Alamost szögesdróttal, és szinte bezárták oda a kutatókat. Ma ez nem reális. Sokféle ember dolgozik ezeknél a cégeknél.

A sajtóban azt látjuk, hogy a tudósok összevissza beszélnek, és kétségeik vannak. Megtudtam, hogy ha kell egy jó vagy elbizonytalanító hír a kvantumszámítógépekről, akkor híres  tudósokkal íratják meg. Így szabályozzák, hogy pozitív vagy negatív hírek érkezzenek a kutatásokról. Most valamiért éppen az optimizmus ideje jött el.”

KÖDBE BURKOLT NYOMOK

„Technológiai értelemben Amerika a központ, minden más csak periféria. Ha a kínai kormány megkérdez tíz fizikust, hét pesszimista lesz, három megengedő – közben az Egyesült Államokban már ott ketyeg a prototípus a pincében. Ugyanez a helyzet a tudományos sajtóban megjelenő cikkekkel is, amelyek azt sugallják, hogy a projekt messze áll a megvalósulástól, ezért nem érdemes foglalkozni vele” – vélekedik. Vattay szerint a külvilágnak azt terjesztik, hogy a téma bár érdekes, még bizonytalan, és csak az alapkutatásoknál jár, „ködöt vonnak köré”.

Így ha egy országban nincsenek meg azok az innovatív emberek, akik részt vettek a kvantumszámítógépekkel kapcsolatos kutatásokban, és nem látták a valóságban a gépet, ott ma sem hiszik el, hogy létezik. „Az EU gazdag tagállamaiban a kutatók soha nem tudták elérni, hogy a kormányuk támogasson egy kvantumszámítógép-építő programot. Eddig kizárólag a kvantuminternet, a kvantumműszerek és hasonló békés ötletek kaptak Európában támogatást.”

„Az amerikaiak kétségeket ébresztenek, hogy haladhassanak előre a programjukkal. Nagyjából öt év lemaradással kerülnek ki az új eredmények az Egyesült Államokból a szabadpiacra. Vagyis most olyannak értékeli a tudományos közvélemény a kvantumszámítógépeket, mint amire az amerikaiak öt évvel ezelőtt tartották képesnek” – teszi hozzá, de elismeri, hogy ki kell jönniük eredményekkel is, mert a cégek célja végül  a technológiák értékesítése.

EXPORTTILALOM

„A többi nagyhatalmat, amely olcsón utol tudná érni Amerikát, igyekeznek eltántorítani a kutatásoktól. Furcsa játék zajlik, ami csak annak a néhány embernek esik le, aki belesodródott a projektbe” – mondja Vattay. Felvetjük, hogy jól illeszkedik mindez a 2008 utáni ellenőrzött nyitottság korszakába, mire egyetértőleg hozzáteszi, hogy „2008 előtt kevésbé féltek a cégek, hogy a kutatás-fejlesztést széttelepítsék a világban”. Akkor akár egy kínai laborban is dolgozhattak az amerikai cég fejlesztésein, mára viszont megfordult a trend, „a múlt ősszel a Trump-kormány technológiaiexport-tilalmat vezetett be a mesterséges intelligenciára és a robotikára, a kvantum-technológiákra”.

Azzal is egyetért, hogy ma minden ország igyekszik otthon tartani vagy hazavinni a magas hozzáadott értékű és magas béreket fizető termelési folyamatokat. „Tíz évvel ezelőttig más világ volt minden tekintetben. A 2000-es években Budapestre települt az Ericsson Svédországon kívüli legnagyobb fejlesztő-laboratóriuma. Az egyetemen akkor még azon vitatkoztak az emberek, hogy a mobiltelefont ki kell-e kapcsolni ebéd közben, kell-e egyáltalán mindenkinek mobiltelefon. Amikor átmentem az egyetemtől 300 méterre lévő Ericsson-laboratóriumba, a diákjaimmal már azt elemeztük, hogyan kell a sávszélességet elhelyezni majd a város különböző pontjain, amikor mindenkinek internetes okostelefonja lesz. Ott már készült a következő technológia, az egyetemen pedig még csak a »bunkofonról« beszélgettek. A kvantumszámítógépeknél most hasonló a helyzet.”

MAGUNKNAK KUTATUNK

Épp azért kell határozott innovációs politika, hogy egy ország képes legyen felépíteni a kutatásokat – vetjük fel. „Tíz éve ez elavult gondolkodásnak számított volna, akkor én sem mondtam volna ilyeneket. Úgy gondoltuk, hogy a világ mindent együttműködésben valósít meg, jönnek-mennek az emberek, hozzák-viszik a tudást. Azóta Amerikában elindult a protekcionizmus, aminek következménye, hogy sok dolgot nemzetenként kell beindítani”. Az új világban ha van valamink, az cserealapot teremt nekünk.

„Nekünk is be kell szállnunk valamivel ahhoz, hogy játékosok legyünk” – mutat rá. A technológiában szerinte új kor jött el, és bár nehéz eldönteni, hogy mit vegyünk külföldről, és hol fektessünk be itthon, amióta Amerika lassítja az ismeretek kiáramlását, mi sem maradhatunk passzívak. „Nekünk is fel kell építenünk valamit, amit el tudunk adni, mert mindig kell saját teljesítmény ahhoz, hogy szóba álljanak velünk a piacon, a világban.”

MAGYARORSZÁGON ÉPÍTENE KVANTUMSZÁMÍTÓGÉPET

Az ELTE fizikusa elárulja, hogy tavasz óta az Innovációs és Technológiai Minisztérium asztalán fekszik egy elképzelésük. „Másfél éves készülődés után megterveztük, hogyan építsünk Magyarországon kvantumszámítógépet, ehhez kérünk kormányzati támogatást. Egymilliárd forint körül van egy prototípus létrehozása, ami nem sokkal több manapság, mint néhány életminőség-javító gyógyszer ára, amelyet az adakozók hetek alatt összeadnak.”

Magabiztos nyugalommal hangsúlyozza, hogy tervük nemcsak Közép-Európában, hanem egész Európában egyedi újítás lenne. „Ezért vetődik fel, hogy miért pont mi tudnánk megcsinálni” – ismeri el a kérdés jogosságát. Szerinte „az a trükk, hogy mindenhol részfejlesztéseket támogatnak, mindenki úgy képzeli, hogy nem tudja az egész kvantumszámítógépet egymaga megépíteni”. Úgy véli, hogy a nyilvánosan publikált tudományos eredmények nyomán messzire lehet jutni. „Két dizájnt ismerünk, az egyik a kanadai-amerikai, abból 2010–2011-ben megépítették a prototípust, amelyről kevés technikai részlet derült ki, ezért nem tudnánk reprodukálni a mai formájában, hiányzik kilencévnyi fejlesztés története.

Ezen az útvonalon lemaradnánk. Viszont a japánok egy lézerekből összerakható, optikai alapú kvantumszámítógépet fejlesztettek ki, és ezt alapkutatási projektnek tekintették. Viszonylag alaposan publikálták a részleteit 2017-ig. Akkor csapott le rá az amerikai nemzetbiztonság, és azóta került be a programjukba, tehát addig ismerjük a lépéseket is. Itt csak két év lemaradásunk van” – vázolja a követendő utat.

„A magyar lézerfizikusokkal, az ELTE, a Wigner-kutatóközpont és a BME mérnökeivel és fizikusaival meg lehetne építeni. Ha elkészülne, nagyon sokan használhatnák. Vállalkozások készíthetnének szoftvereket, illetve az építésben részt vevők is alapíthatnának startupokat e tudásra. Felhőhozzáférést tervezünk, így távolról be lehetne küldeni a problémát, és megkapni az eredményt olyan kérdésekre, amelyeket bármely más gép ezer vagy tízezer év alatt számolna ki” – mutat ambiciózus jövőképet a magyar fizikus.