A zöld hullámnak lesz egy nem szándékolt következménye: egy régi-új törésvonalat hoz létre kelet és nyugat között.
A zöld hullám egyre érdekesebb vonásokat mutat, bár inkább Nyugaton, mint Közép-Európában. A minap
a francia zöldek egyik kulcsembere, Yannick Jadot kijelentette, hogy a zöld eszme lehet jobboldali is. Micsoda? Igen, és nem lett vége a világnak. Németországban pedig több helyütt, tartományi szinten sikeres a zöld–fekete együttműködés: a német Zöldek a Kereszténydemokrata Unióval együtt kormányoznak Baden-Württembergben.
Mindeddig egy valamirevaló zöld csak baloldali lehetett. Ez az 1968-asok egyik öröksége, és tudjuk, hogy ilyen szellemi örökségeket nehéz feladni. Pedig az, hogy a környezetvédelem az egész társadalom ügye, nem függ össze az úgynevezett progresszióval szükségszerűen, nem egyenlő a baloldali célokkal, így az új irány radikális újításnak könyvelhető el.
Természetesen más vetületét is lehet látni a növekvő zöld hullámnak. Hazulról nézve egyből kiderül, hogy Közép-Európa zöldülése komoly gazdasági és társadalmi problémákat vet fel, elsősorban azért, mert a poszt-kommunista fejlődési modell a nyugati magánszektor befektetésétől függ. Ez a gyakorlat nemigen mozdítja elő a honi technológiai innovációt, hanem inkább a nyugati tőkeerős konszernek terjesztik saját, Nyugaton kialakított fejlesztéseiket. A zöldülés sikeres bevezetése eleve feltételezi a radikális innovációt. A függőség ennek nem kedvez. A nyugati tőke ezt otthon végzi el, és még a függő gazdaságok munkaerejének továbbképzésében sem érdekelt.
Másrészt az EU szűkmarkúsága a visegrádiakkal, illetve az összes 2004 utáni új tagállammal szemben most megbosszulja magát. A térség alapvetően rossz alkut kötött az unióval: sokkal kevesebb pénzt kapott a strukturális alapokból, mint annak idején a déli országok. Ennek következtében nem értük utol az EU-t, azzal együtt, hogy igen sokat fejlődtünk – de nem eleget. Emiatt nehezen fogjuk tudni lenyelni a zöld átalakulással járó költségeket, arról nem is beszélve, hogy az idetelepített iparágak zöld szempontból a legérzékenyebbek közé tartoznak: az autóipar kiemelt helyzetben van, nemcsak nálunk, hanem a többi V4-országban is.
Sokat árul el az Európai Unió stratégiai megközelítéséről, hogy a környezetbarát fejlesztések, mint például a nagy sebességű gyorsvonat (TGV) mifelénk nem létezik.
Nem zárható ki tehát, hogy a zöld hullámnak lesz egy nem szándékolt következménye: egy régi-új törésvonalat hoz létre kelet és nyugat között. A zöld gondolkodás érezhetően népszerűbb Nyugaton, ahogyan ez a választási eredményekből is levezethető. Már csak azért is, mert a jómódú középrétegek tömegesen hagyják ott a szociáldemokrata pártokat, ehelyett a zöldeket és a liberálisokat preferálják. A mi térségünkben ez nem így alakul: a jobb-bal törésvonal makacsul tartja magát a két tábor között. Bizonyos zöldszimpátia létezik ugyan: mindenki szereti a földet, a vidéket, a tájegységet, de nem eléggé, hogy erre épülve komoly politikai hatással bíró erők jöjjenek létre. Egyelőre.
Zelenszkij nem hátrál meg, fegyverszállítást is követel Magyarországtól, sőt már a Török Áramlat gázvezetéket támadják az ukránok. Mi jöhet még? Ki rántja el a kormányt? Itt a Mesterterv legújabb adása.
A védett árú üzemanyag hozzájárulhat az infláció mérsékléséhez és az energiapiaci drágulás hatásainak tompításához.
A brüsszeli székhelyű lap szerint elfogyott az ukránok türelme az őket pénzelő Nyugattal szemben.
Megállt az idő, és egy agresszív, primitív, soviniszta nemzetállam jelent meg a keleti határainkon.
Az EU gazdasági biztosa a Politico kérdésére úgy fogalmazott: „Ezt a hitelt így vagy úgy, de folyósítani fogjuk.”
A határozatra azért volt szükség, mert az Európai Unión belül egyre erősödnek azok a törekvések, amelyek az EU-t katonai szövetséggé alakítanák át.
A Nyugat-Balkán integrációja továbbra is elmarad, pedig az unió geostratégiai érdeke lenne a régió mielőbbi felvétele.
A baloldali kampánytechnológiai hálózat ismert szereplője szólalt meg.
Parádésan sikerült Nebojsa Vignjevics bemutatkozása.
