Csúcsra futott a magyar áramtermelés, ebben pedig a klímaváltozásnak is fontos szerepe volt

A sajtóban is megjelent, hogy májusban újabb csúcsot döntött Magyarországon a megújuló áramtermelés, nagyjából 52 százalékát adva a hazai termelésnek. Lehetett erre számítani, vagy szerencsés véletlenek egybeesése? 

Az éves átlag megújuló áramtermelés 38 százalékát tette ki a teljes magyar villamosenergia termelésnek 2025-ben. Ezzel alaposan túlteljesítettük a Nemzeti Energia és Klímaterv 2025-ös 23,9 százalékos célszámát, elsősorban a 2018-as 340 MW-ról mára 8500 MW-ra növő napelemes termelésnek (PV) köszönhetően, ami több, mint 25-szeres növekedésnek felel meg. Ennek köszönhető, hogy a hazai napelemes ’boom’ nemzetközi összehasonlításban is kiugrónak számít, különösen a lakossági szegmensben. Ha az ország méretéhez, népességéhez és villamosenergia-fogyasztásához viszonyítjuk a telepített kapacitást, Magyarország az első az EU-belül, és bizonyos mutatók szerint globálisan is élvonalába került (1. táblázat). Ennek tudható be az is, hogy az átlagosan 32 százalékos áramimportunk 2025-re 20 százalék közelébe csökkent.  

Ezt össze kell vetni az aktuális fogyasztási adatokkal, hogy lássuk mire is elég ez a jelentős megújuló áramtermelési potenciál. A MAVIR nyilvános rendszerterhelési adatai alapján 2026 májusában a napi csúcsterhelések jellemzően 5800–6600 MW között alakultak. A hónap egészét tekintve az átlagos napi csúcsterhelés körülbelül 6200–6300 MW volt. (Összehasonlításképpen: az eddigi 7683 MW-os rendszerterhelési csúcsot 2026 januárjában mérték.) Ezzel a fogyasztással állt szemben 2025 Q1 adatok alapján egy nagyjából 9,0 GW-os megújuló áramtermelési portfólió (nap, szél, biomassza, biogáz, hulladék, víz), melynek a 83,1 százalékát adják a naperőművek és a háztartási napelem-rendszerek adják (1. ábra). Tehát ha a 6200-6300 MW fogyasztást összevetjük csak a naperőművek 8300 MW-os beépített kapacitásával*, láthatjuk, hogy optimális időjárás mellett, a napenergia rendszerek a névleges teljesítményükhöz közel termelhetnek a nappalok nagy részében. 

 Azonban ez sem lett volna elég a PV csúcsjavításához, ha nem szól közbe a klímaváltozás és nem alakul ki egy szokatlanul tartós, több hónapon át jellemző napsütéses, szélcsendes és nem túl meleg időjárás a Kárpát-medencében. A jelenséget anticiklonális blokkoló hatásnak nevezzük, ami májusban eltérítette az esőt hozó atlanti ciklonokat, megakadályozta a frontok bejutását a Kárpát-medencébe, így sok napsütést és kevés csapadékot eredményezett. 

Az anticiklon egy nagy kiterjedésű magas légnyomású légköri képződmény, amelyben a levegő a magasabb légrétegekből lefelé áramlik, majd a felszín közelében szétterül. Hatására szétoszlik a felhőzet, csökken a csapadékképzési potenciál. 

Miért is tudott kialakulni ez az anticiklonális blokkoló hatás? És akkor itt vissza is értünk a klímaváltozáshoz. Normál esetben az északi sarkkörtől észak felé mindig kialakul egy stabil, nagyon hideg éghajlati terület, az egyenlítő környékén pedig egy szintén stabil, de meleg terület. A két nagyon eltérő légkörfizikai tulajdonságú terület között funkcionál egy magas légköri futóáramlás (jet stream), ami folyamatosan hajtja az esőt hozó ciklonokat nyugatról kelet felé Európa felett. Ha ez a jet stream meggyengül vagy nagy hullámokat vet, akkor ez az esőt hozó éghajlati motor is meggyengül, helyi anticiklonok lokálisan gátolhatják. És bizony, miután az Északi sark melegszik, a jég olvad, a múltra jellemző stabil éghajlati rendszer már nem olyan stabil.  

Az időjárás most segített a naperőműveknek, de gátolni is tud, ha hosszabb időn át borús, sötét, csapadékos időszakok alakulnak ki. A klímaváltozás tehát még szélsőségesebbé és kiszámíthatatlanabbá teszi az időjárásunkat, ami még jobban aláhúzza az áramtároló kapacitások, a hálózat és a rendszerszintű rugalmasságot-, valamint alapterhelést biztosító hagyományos erőművi portfólió fejlesztésének szükségességét. Éppen jókor jön a 1,5 milliárd eurós (540 milliárd forint) EU-s fejlesztési program, ami segíthet a rendszerüzemeltetési kihívások kezelésében.  

A cikk szerzője dr. Toldi Ottó, az MCC Klímapolitikai Intézetének vezető kutatója. 

 Nyitókép: MTI/Vasvári Tamás