Teljes abszurditás: miközben Brüsszel a magyar nyugdíjakat támadja, ellenőrizetlenül önti a pénzt az ukrán nyugdíjasok zsebébe

Van valami mélységesen felháborító abban a kettős mércében, amely most Brüsszelben érvényesül. Miközben a magyar kormányt folyamatosan jogállamisági leckékkel oktatják ki, és minden egyes eurócent kifizetését patikamérlegen mérik, addig az Európai Unió határain túlra, egy háborúban álló országba számolatlanul és gyakorlatilag ellenőrizetlenül áramlik a pénz. A Kontextus Cash Talk Extra legfrissebb adása rávilágított az uniós politika legnagyobb paradoxonára: az európai adófizetők pénzéből finanszírozzák egy idegen állam szociális rendszerét, miközben a saját tagállamaiktól megszorításokat követelnek. A helyzet abszurditását Szalai Piroska és Petri Bernadett elemezték, bemutatva, hogyan vált az unió a saját polgárai mostohájává.

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy amikor az Európai Unió Ukrajna támogatásáról beszél, akkor kizárólag lőszerekről, tankokról és katonai felszerelésről van szó. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb és húsbavágóbb. Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó a műsorban rámutatott: a Kijevnek utalt csillagászati összegek jelentős része nem a frontvonalra megy, hanem az ukrán állam működésének fenntartására. 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az európai – és benne a magyar – emberek adóforintjaiból fizetik ki az ukrán orvosokat, a tanárokat, a hivatalnokokat, és 

A kontraszt akkor válik igazán mellbevágóvá, ha megnézzük, hogyan viszonyul Brüsszel a magyar nyugdíjasokhoz. Miközben az ukrán nyugdíjrendszert lélegeztetőgépen tartják a közös kasszából, addig Magyarországgal szemben az „európai szemeszter” keretében folyamatos a nyomás a szociális kiadások lefaragására. 

Petri Bernadett miniszteri biztos szerint ez a logika teljesen kifordult magából: az Unió vezetése lényegében azt üzeni, hogy a magyar nyugdíjasok húzzák meg a nadrágszíjat, hogy az így megspórolt forrásokat átcsoportosíthassák egy olyan ország polgárainak, amely nem is tagja a közösségnek.

A beszélgetés során kiemelt figyelmet kapott az ellenőrzés, illetve annak hiánya. Petri Bernadett emlékeztetett: Magyarországgal szemben a „jogállamiság” fogalmát politikai fegyverként használják. Éveken keresztül blokkolták a nekünk járó forrásokat, mondvacsinált indokokkal, minden egyes beruházást, minden egyes számlát nagyítóval vizsgálnak. Ha egy magyar kórház felújításáról vagy egy útépítésről van szó, Brüsszel azonnal korrupciót kiált és vizsgálóbizottságokat küld. 

Szalai Piroska egy konkrét példával illusztrálta ezt az igazságtalanságot. Felidézte, hogy Magyarország esetében például mintegy ötven kórház felújításának, modernizációjának finanszírozását késlelteti, halogatja az Unió, arra hivatkozva, hogy vitáik vannak a magyar kormánnyal. Ugyanebben az időben viszont az ukrán egészségügyi rendszer működési költségeit, a kórházak fenntartását szó nélkül állják. Tehát a magyar betegtől megvonják a modernebb ellátás lehetőségét, hogy finanszírozhassák a határon túli ellátórendszert. Ez nem szolidaritás, hanem a saját polgárok cserbenhagyása.

Az EU azért jött létre, hogy a tagállamok gazdaságát harmonizálja, a lemaradókat felzárkóztassa, és békét, jólétet teremtsen belül. Most azonban a prioritások teljesen megfordultak. Petri Bernadett szerint a brüsszeli bürokrácia már nem a belső piac fejlesztésére koncentrál, hanem egy geopolitikai játszma finanszírozójává lépett elő. Ebben a játszmában a tagállamok – különösen a közép-európai régió országai – már csak befizetőként szerepelnek, akiknek a szavát nem hallják meg, de a pénztárcájukat kinyittatják.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy miközben Ukrajna esetében a „szükség törvényt bont” elve alapján mindent elnéznek, addig a tagállamokon a legszigorúbb költségvetési fegyelmet kérik számon. Szalai Piroska rávilágított: ha egy uniós tagország túllépi a hiánycélt, azonnal eljárás indul ellene. Ha Ukrajna igényel további milliárdokat az államcsőd elkerülésére, akkor az Unió akár hitelt is felvesz a piacokról, hogy teljesítse a kérést. Ez a mérhetetlen kettős mérce az, ami aláássa az Európai Unióba vetett bizalmat.

Nem lehet hosszú távon elvárni az európai adófizetőktől, hogy miközben az inflációval és a megélhetési költségekkel küzdenek, addig az ő befizetéseikből tartsanak fenn egy teljes államapparátust egy külső országban. Az, hogy Brüsszel a magyar szociális vívmányokat támadja, miközben ugyanezeket a szociális rendszereket máshol bőkezűen támogatja, nem csupán gazdasági hiba, hanem morális csőd. Ez a politika azt üzeni a magyaroknak: ti csak másodrendű polgárok vagytok a saját szövetségi rendszereteken belül. A szuverenitásunk védelme tehát nemcsak politikai kérdés, hanem a pénztárcánk védelme is: meg kell akadályozni, hogy a magyaroktól elvett források egy feneketlen, ellenőrizetlen fekete lyukban tűnjenek el.

Nyitókép: NICOLAS TUCAT / AFP