Ezzel szemben Ukrajna esetében – amely a nemzetközi jelentések szerint is a világ egyik legkorruptabb országa volt a háború előtt – a pénzcsapok úgy nyíltak meg, hogy a kontroll mechanizmusai szinte láthatatlanok.
Szalai Piroska egy konkrét példával illusztrálta ezt az igazságtalanságot. Felidézte, hogy Magyarország esetében például mintegy ötven kórház felújításának, modernizációjának finanszírozását késlelteti, halogatja az Unió, arra hivatkozva, hogy vitáik vannak a magyar kormánnyal. Ugyanebben az időben viszont az ukrán egészségügyi rendszer működési költségeit, a kórházak fenntartását szó nélkül állják. Tehát a magyar betegtől megvonják a modernebb ellátás lehetőségét, hogy finanszírozhassák a határon túli ellátórendszert. Ez nem szolidaritás, hanem a saját polgárok cserbenhagyása.
A szakértők egyetértettek abban, hogy az Európai Unió ezzel a politikával feladta eredeti küldetését.
Az EU azért jött létre, hogy a tagállamok gazdaságát harmonizálja, a lemaradókat felzárkóztassa, és békét, jólétet teremtsen belül. Most azonban a prioritások teljesen megfordultak. Petri Bernadett szerint a brüsszeli bürokrácia már nem a belső piac fejlesztésére koncentrál, hanem egy geopolitikai játszma finanszírozójává lépett elő. Ebben a játszmában a tagállamok – különösen a közép-európai régió országai – már csak befizetőként szerepelnek, akiknek a szavát nem hallják meg, de a pénztárcájukat kinyittatják.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy miközben Ukrajna esetében a „szükség törvényt bont” elve alapján mindent elnéznek, addig a tagállamokon a legszigorúbb költségvetési fegyelmet kérik számon. Szalai Piroska rávilágított: ha egy uniós tagország túllépi a hiánycélt, azonnal eljárás indul ellene. Ha Ukrajna igényel további milliárdokat az államcsőd elkerülésére, akkor az Unió akár hitelt is felvesz a piacokról, hogy teljesítse a kérést. Ez a mérhetetlen kettős mérce az, ami aláássa az Európai Unióba vetett bizalmat.