A tervezet a jelenlegi formájában nemcsak Magyarország, hanem más tagállamok szerint is elfogadhatatlan.
Úgy néz ki, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke döntött: Európának a prioritás Ukrajna támogatása lesz, még akkor is, ha a kontinens hosszú távon is elveszíti globális vezető szerepét. Erre enged következtetni, hogy a 2028 és 2034 közötti pénzügyi ciklusra tervezett, 2000 milliárd eurós uniós költségvetés akár negyedének a háború sújtotta ország lenne a kedvezményezettje. A büdzsé több mint 10 százalékát a koronavírus-járványt követően hitelekből létrehozott helyreállítási alap törlesztése teszi ki, amelynek a felhasználása a jelentések szerint nem volt kellően hatékony.
A múlt szerdán bemutatott tervezet legnagyobb vesztese egyértelműen az európai mezőgazdaság és gazdatársadalom lenne, miközben Brüsszel és Kijev megállapodott arról, hogy 2028-tól lényegében újra korlátozás nélkül jöhetne az EU-ba az ukrán élelmiszer. Mindez arra enged következtetni, hogy az Európai Bizottság a kontinens élelmiszer-ellátását Ukrajnára bízná, miközben jelentős költségvetési tételeket fordítana az ország fejlesztésére – az uniós tagállamok rovására.
A költségvetési tervezetből kiderül az is, hogy a jelentősen megnövelt védelmi kiadások jó részét Kijev használhatná fel a saját javára.
A Von der Leyen által ismertetett költségvetési tervezet azért is meglepő, mert gyakorlatilag senki nem támogatja. A dokumentum ellentétes a tagállamok érdekeivel, még a Brüsszelhez közel álló elemzők és civil szervezetek tetszését sem sikerült elnyernie. Egyedül Ukrajna örülhet maradéktalanul a következő hétéves pénzügyi ciklus brüsszeli elképzeléseinek, mivel a tervezet példátlan mértékű támogatással számol, ráadásul még a tagállamoknak járó pénzek kijevi átcsoportosítására is számos lehetőséget tartalmaz.
Orbán Viktor a reménytelenség költségvetésének nevezte a terveket. A miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy
a magyar emberek pénzének 20 százaléka Ukrajnába menne,
s a büdzsé célja, hogy az országot felvegyék az unióba, és erre jusson elég forrás – holott nincs döntés a befogadásról. A kormányfő szerint ez a költségvetés nem fogja megérni a jövő évet sem; vagy vissza kell vonni, vagy pedig lépésről lépésre kell meghátrálnia a bizottságnak. „Egy bajban lévő unió képe rajzolódik ki a költségvetésből. A stagnálásra és a széthullást elkerülő unióra rendezkedik be. Mi nem egy ilyen »éljük túl a következő hét évet« unióhoz csatlakoztunk!” – értékelt Orbán Viktor.
Svédország, Hollandia és Németország is elfogadhatatlannak tartja az új pénzügyi keret tervezetét. A kormányok kifogásolják, hogy Brüsszel jelentősen növeli a kiadási oldalt, és elutasítják, hogy magasabb nemzeti hozzájárulást fizessenek a közös kasszába. Ehelyett a jelenlegi, 800 milliárd euróval kisebb keret hatékonyabb felhasználására várnak terveket a bizottságtól. Svédország – vélhetőleg Ukrajna támogatására célozva – azt is világossá tette: soha nem fogadják el, hogy olyan országok kapjanak a közös uniós pénzből, amelyek nem tartják tiszteletben az alapvető demokratikus értékeket. Az Európai Parlament frakciói is elutasítják a tervet, úgy vélik, nem tartalmaz elegendő forrást a közösen kijelölt prioritásokra.
Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője a Mandiner kérdésére több szempontból is megdöbbentőnek nevezi a költségvetés tervezetét. Kifogásolja a több mint 40 százalékkal magasabb kiadási főösszeget, továbbá hogy a pénzek nagyjából egyhatodát Ukrajna kapná, valamint megjegyzi: a központosítás csúcsra járatása is egyértelműen látható. „Ennek a javaslatnak a vesztesei a tagállamok lennének, és különösen a gazdálkodók;
veszélybe kerülne az unió pénzügyi fegyelme és stabilitása,
valamint nehéz helyzetbe kerülnének az EU vezetőinek kritikusai és mindezek fényében jó eséllyel európai állampolgárok tömegei is” – fejti ki Sebestyén.
A tagállamok, a gazdálkodókat tömörítő érdekképviseletek, az Európai Parlament és még az Európai Bizottság mezőgazdasági biztosa is világossá tette az utóbbi hónapokban, hogy meg kell tartani a közös agrárpolitikát (KAP) mint önálló költségvetési fejezetet. Ennek ellenére Ursula von der Leyen az agrártámogatásokat is a nagy közös alapba tenné, ráadásul a most is kevésnek bizonyuló 380 milliárd eurós keretet 300 milliárd euróra csökkentené.
Az európai termelőket tömörítő legnagyobb érdekképviseleti szövetség, a Copa-Cogeca Európa fekete szerdájának nevezte a költségvetés ismertetésének napját. Egyértelművé tette: Brüsszel elárulta a gazdákat, a tervezet pedig veszélyezteti Európa élelmiszer-önellátását. Nemhogy nem nő inflációt követő mértékben a KAP-keret, a támogatások mértéke nominálisan csökken, ráadásul a jogállamisági feltételek és a pénzek átcsoportosításának lehetősége is aggodalomra ad okot.
Brüsszel tervezete azért is sokkoló, mert az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság a költségvetés bemutatása előtt állapodott meg Ukrajnával arról, hogy felülvizsgálják az EU-val folytatott kereskedelmi megállapodást annak érdekében, hogy 2028-tól gyakorlatilag megnyíljon az út az eltérő szabályokkal előállított, sokkal rosszabb minőségű, ám óriási mennyiségű ukrán mezőgazdasági alapanyag és élelmiszer újbóli korlátlan uniós beáramlása előtt. Érdemes felidézni: az ukrán agrárlobbi befolyását jól mutatta, hogy 2022-ben az orosz–ukrán konfliktus kirobbanását követően világszerte az egekbe emelkedtek az élelmiszerárak, miközben nem esett vissza a kínálat, mindössze spekuláció állt a háttérben. Ennek köszönhetően a háború árnyékában is óriási profitnövekedésre sikerült szert tenniük az agráróriásoknak, miközben az elszabaduló élelmiszerárak globálisan csökkentették a hozzáférhetőséget.
A Brüsszel és Kijev közötti alku legfőbb pontjait nem hozták nyilvánosságra a felek.
A tervek szerint 2028-tól vámmentesen és korlátlan mennyiségben érkezhetnek az EU-ba azok az ukrán élelmiszerek,
amelyeket már a világ legszigorúbb uniós normái szerint állítanak elő, ehhez pedig jelentős forrásokat rendelne Brüsszel – ahogy látható, az európai gazdáktól megvont támogatásokból. E szabályok betartása azonban nem sokban változtatja meg az erőviszonyokat: a több tízezer hektáron gazdálkodó, az alapanyagtól a késztermékig integráltan, egy óriásvállalaton belül megvalósuló ukrán élelmiszergyártás jóval olcsóbb, mint a legfeljebb pár száz, de inkább néhány tíz hektáros kis- és közepes gazdaságokra épülő, széttöredezett európai előállítás. E két, merőben eltérő rendszer összehangolására, így Ukrajna valódi EU-s integrációjára gyakorlatilag nincs esély.
Lapunk korábban többször beszámolt arról, hogy a 2014-es Majdan téri tüntetéseket követően nyugati befektetők kezébe kerültek Ukrajna kiváló minőségű termőterületei, ráadásul 2020 óta megnyílt a földpiac is, így már a tulajdonjogot is megszerezhetik a globális óriásvállalatok. Ukrajnában található a világ egyik legnagyobb egybefüggő termőterülete. Ráadásul az utóbbi évtizedben a nagy cégek a legmagasabb technológiai színvonalon járatták csúcsra a termelést, a minőségi szempontokat pedig bőven felülírta a hozamok maximalizálásának szándéka.
A Copa-Cogeca a költségvetés ismertetésének napján Brüsszelben tartott demonstrációt, és ígéretet tett arra, hogy a jövőben is a 2024-es gazdatüntetésekhez hasonló, egész Európát érintő tiltakozásokra lehet számítani. Budapesten is demonstráltak a termelők, mivel a magyar gazdák is kárvallottjai lennének az uniós megszorító intézkedéseknek. A tiltakozók azt akarják elérni, hogy a kétpilléres támogatási rendszer és a források elkülönítése megmaradjon, mivel évtizedek óta ez tette lehetővé, hogy az EU a legszigorúbb minőségi feltételek garantálása mellett vezető szerepet vállaljon a globális élelmiszerellátásban.
Míg az Európai Unió vezetése, élén az Európai Bizottság elnökével hangzatos és kívülről nézve már-már hihetően magasztos célokért akarja megsegíteni a háborúban álló Ukrajnát, a háttérben egészen más érdek húzódik meg. A Mandiner online felületén futó cikk sorozatunkban bemutatjuk, hogy az utóbbi években, évtizedekben milyen módszerekkel sajátították ki külföldi érdekcsoportok Ukrajna legértékesebb természeti erőforrását, a termőföldet.
Ukrajna 42 millió hektárnyi termőterületének szinte egészén úgy nevezett fekete föld, ismert orosz nevén csernozjom található. Ez egy humuszban, foszforban és nitrogénben rendkívül gazdag talajtípus, amelynek kiváló a nedvességmegtartó képessége, ez a mezőgazdasági növénytermesztésre leginkább alkalmas, legjobb minőségű föld. A 42 millió hektárból már több mint 4,3 millió hektár tartozik oligarchákhoz és nagy agráripari vállalatokhoz, amelyek jellemzően leányvállalataikon keresztül intenzív monokultúrás, exportorientált termelést folytatnak. Több mint 7 millió hektárnyi termőföld felett elvileg az ukrán állam rendelkezik, ám Volodimir Zelenszkij elnök 2020 októberében közölte, az eltelt évtizedekben 5 millió hektárt „elloptak” – azt viszont, hogy ezt a két Krím félszigetnyi földterületet kik birtokolják, nem hozták nyilvánosságra. Vagyis összesen 9 millió hektárnyi mezőgazdasági terület, az összes ukrán termőföld 28 százaléka oligarchák és óriáscégek ellenőrzése alatt áll. A feltételezések szerint a terület többi részén több mint 8 millió ukrán állampolgár gazdálkodik, de ezen adat pontossága kérdéses.
Az ukrán földbirtokosok mellett a földek jelentős részét – hálózatokon keresztül – európai, észak-amerikai, illetve szaúd-arábiai érdekeltségek birtokolják, vagy legalábbis használják. A tíz legnagyobb földbirtokos cég közül kilenc külföldi adóparadicsomban van bejegyezve. Az Oakland Institute nevű amerikai agytröszt 2023-ban részletes jelentést tett közzé az ukrán mezőgazdasági területeken történt nyugati térnyerésről. Cikksorozatunk is javarészt erre támaszkodik.
A felvásárlás nem egyik napról a másikra ment végbe. Már a Szovjetunió felbomlásával elkezdődtek az átcsatornázások, és az 1990-es években egyre gyorsuló ütemben folytatódtak, egészen addig, amíg 2001-ben Kijev az asztalra nem csapott. Moratóriumot vezettek be a földvásárlásokra, amelyet aztán a romló gazdasági helyzet, az orosz fenyegetés, majd pedig a világjárvány okozta válság miatt egyre nehezebben tudtak fenntartani.
Ekkor lépett be a Nemzetközi Valutaalap, amely óriási nyomást helyezett az ukrán kormányra – máskülönben nem adott volna hitelt a bajba jutott államnak –, hogy törölje el a moratóriumot. Hasonlóan cselekedett az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank is. A korlátozást végül 2021-ben eltörölték, majd a néhány hónap múlva kirobbanó háborúval együtt jelentősen megugrott a földfelvásárlások száma.
Így talán már érthető, miért éri meg annyira támogatni az ukrajnai mezőgazdaságot Brüsszelből. Arról, hogy az európai versenytársakra – így a teljes magyar mezőgazdaságra – nézve mi lenne a következménye annak, ha az unió vezetése által is támogatott terv sikerrel járna, következő számunkban további részleteket tárunk majd fel.
Nyitókép: A termelők az uniós testület épületénél tiltakoztak, szerintük elárulta őket az EU
Fotó: AFP/Dursun Aydemir/Anadolu
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
Lenne mivel foglalkoznia az Európai Bizottság elnökének.
Brüsszel döntése tovább növeli az Unió versenyhátrányát.
Hiába Magyarország, Lengyelország és Ausztria ellenállása.
Ursula von der Leyen üzletet csinál az ukrajnai háborúból és még csak nem is fedi fel az európai adófizetői pénzen tárgyalt fegyverkezési törekvéseinek részleteit. Pfizergate 2.0.
A társadalom reálisan méri fel a gazdasági szuverenitást fenyegető veszélyeket – olvasható a Szuverenitásvédelmi Hivatal közleményében.
A kormány kész megvédeni intézkedését Brüsszellel szemben, még ha az ügy az EU Bírósága elé kerül is.
Az Európai Bizottság elnöke bízik a legjobbakban.
A bizonyítás veszélyeztetése és az ismételt bűnelkövetés lehetősége miatt döntöttek a hosszabbítás mellett.
