A szezon jelmondata: sok munkával sok pénzt

Idén minden eddiginél korábban, már a kora tavaszi hónapokban megjelentek azok az álláshirdetések, amelyek a turisztikai főszezonra, kiemelten júliusra és augusztusra hirdetnek álláslehetőséget. A turizmusból élőknek az utóbbi szűk egy évtized keserű tapasztalatokat hozott: a 2010-es évek közepétől kezdve egyre nehezebb hadra fogható munkaerőt találni. 

Ez meglátszik az árakon is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány előrejelzése szerint a múlt évhez képest a fagylalt ára 10-15, a lángosé 20 százalékkal lehet magasabb. Egy gombóc fagylalt a fontosabb turisztikai körzetekben 800 és 1000 forint környéki árszintre állhat be, egy feltét nélküli lángosért pedig 1300-1500 forintot is elkérhetnek a sütödék. 

Árat emelhetnek a szállásadók is. A szakemberek várakozása szerint 5-10 százalékos árváltozás várható 2024-hez képest, ám vállalkozásonként jelentősen eltérhet a mérték. Egy biztos: a turisztikai adatok alapján év közben is folyamatosan nő a vendégéjszakák száma, mind a belföldi turizmusban, mind a külföldi forgalomban jelentős a bővülés. Borítékolható, hogy idén is megtelik az ország, beleértve a legfőbb célpontot, a Balaton partját. 

A fagylaltozók, az éttermek és a szállásadók éves áremelését sok szempont befolyásolja, a mozgásteret pedig elsősorban a kereslet határozza meg – vagyis az egyik legfontosabb tényező adva van, noha a magyar vendégek árérzékenysége behatárolja. A működési költségek emelkedésével azonban mindenképp számolnak a vállalkozások, mivel tapasztalataik alapján ha a bérköltségen spórolnának, azzal gyakorlatilag elúszna a szezon. 

Verseny a dolgozóért 

A szakértők egybehangzó véleménye szerint a keresetek ez évben 8-10 százalékkal emelkedhetnek. Az átlagkereset-változást nagyban meghatározza, hogy idén a minimálbér 9, a garantált bérminimum 7 százalékkal nőtt. 

A nyári szezonban egy-egy szakma éves átlagjövedelmének akár a 160-180 százalékát is meg lehet keresni. Az álláshirdetések alapján ezért meg is kell dolgozniuk a nyári szabadságukról lemondó munkavállalóknak: általában heti öt nap munkával, műszakonként 10-12 órás munkaidővel hirdetik a legtöbb álláslehetőséget. A nagy üzletláncok is toboroznak. A Lidl bruttó 600-700 ezer forintot is kifizet a fizikai munkakörökben, hogy legyen elegendő bolti alkalmazott a frekventált turisztikai központokban. 

Évek óta fel sem merül, hogy sikerül alkalmazottat találni a szezonális munkára a kötelező legkisebb kereset összegéért. A munka­erőhiány leszámolt a fekete- és szürkefoglalkoztatással is. A szakszervezetek tapasztalatai alapján 

a foglalkoztatók olyan alapvető szolgáltatásokat is kínálnak a magas kereset mellé, mint a dolgozók elszállásolása vagy az utazási költség átvállalása. 

A legnagyobb harc a speciális képzettségű, gyakorlati tapasztalattal bíró munkavállalókért folyik. Idetartoznak a szakácsok, akik a bruttó 400-500 ezer forintos átlagfizetésük két-, két és félszeresét is megkereshetik a nyári hónapokban. Szintén megfizetik a vállalkozások a nyelveket beszélő, rutinos recepciósokat, továbbá folyamatosan szükség van a nagy munkabírású, gyakorlott pincérekre és pultosokra is. 

A munkavállalói és a munkaadói érdek­kép­viseletek tapasztalata hasonló: a nyári szezonban minden feltételnek teljesülnie kell ahhoz, hogy egy vállalkozás ne maradjon alul a versenyben. Egyetlen súlyos hiba is elegendő lehet ahhoz, hogy a vállalkozásnak rossz híre menjen, s ezért a forgalma elmaradjon a várttól. A hibákat pedig gyakran a létszámhiány vagy a tapasztalatlan kiszolgálószemélyzet okozza. 

A diákmunka a legjobb üzlet 

A magyar munkaerőpiac egyik sajátossága a kiterjedt diákmunka-hálózat. A szövetkezeti rendszer révén rugalmas feltételekkel és egysze­rűen alkalmazhatók a fiatalok a nyári szünetben. Az idei szezon jelmondata: sok munkával sok pénzt lehet keresni. 

A diákszövetkezeteken keresztül a munkavégzés biztonságos, nem kell attól tartaniuk a fiataloknak, hogy nem kapják meg a bérüket, vagy hogy más módon megrövidíti őket a munkáltató. Ez annak köszönhető, hogy a diákok a szövetkezettel mint foglalkoztatóval kötnek szerződést, a munkáltató pedig a szövetkezettel mint közvetítővel áll jogviszonyban. A fizetést a fiatalok a szövetkezettől kapják, s az álláslehetőségek között már egy egyszeri, a kilépéskor visszajáró díj befizetésével tudnak keresgélni. 

Jelentős segítség a 25 év alattiaknak, hogy nem kell személyi jövedelemadót fizetniük, ha pedig diákszövetkezeten keresztül dolgoznak, akkor a munkabérből a tb-járulékot sem kell levonni, vagyis a bruttó bérüknek megfelelő összeget kapják. Fontos, hogy a diákoknak is jár az időarányos fizetett szabadság, valamint nekik is kötelező megfizetni legalább a minimálbér összegét, függetlenül attól, hogy havi-, heti-, napi- vagy órabérben dolgoznak. 

Az állam minden évben indít diákmunkaprogramot, ennek lényege, hogy állami intézmények kínálnak munkalehetőséget a nyári szünet idejére. Mind az állami, mind a magánszférában az egyszerű fizikai és adminisztrációs tevékenységek a legelterjedtebbek. Nem ritka azonban, hogy különleges tudást, például nyelvismeretet igénylő diákmunkákat is meghirdetnek. Ezekben a munka­körökben általános a magasabb bérszint is. 

Mindez azt jelenti, hogy egy középiskolás vagy 

Ezért cserébe viszont tőlük is elvárják a napi 10-12 órányi munkavégzést. 

így a heti pihenőidőkkel, a szabadsággal és a munkabérrel kapcsolatos kötelezettségei alól nem mentesül a foglalkoztató akkor sem, ha beosztottjának hallgatói jogviszonya van. 

Munkaerőhiány vagy szakemberhiány? 

Hiába vonzó a magas bérezés, a vállalkozásoknak nehéz dolgos kezeket találniuk. Ennek részben a teljes foglalkoztatottsághoz közeli állapot az oka. Mindamellett sok az inaktív, vagyis aki életkora és képességei szerint tudna dolgozni, de nem keres állást, és munkanélküliként sem szerepel a nyilvántartásban. A Központi Statisztikai Hivatal felmérése alapján jelentős részük egyszerűen azért nem dolgozik, mert nem szeretne. 

Nehézségekbe ütköznek azok, akik dolgoznának a nyári szezonban például a Balatonnál, de foglalkoztatotti jogviszonyuk van, így csak a szezon egy részében vagy beugróként tudnának munkát vállalni. Ebből a szempontból – érthető és gyakorlatias okokból – nem rugalmasak ezek a munkakörök. 

A magyarországi munkaerőhiány összességében mérséklődött az utóbbi két évben. Országos szinten az álláshelyek 2 százaléka betöltetlen, a közszférában 3,9 százalékos az arány, ez jóval nagyobb, mint a versenyszférában, ahol az építőipar és a feldolgozóipar visszaesése miatt jelentősen csökkent az élőmunkaigény. Fontos, hogy a munkaerőhiány és a szakemberhiány nem ugyanazt jelenti. Bizonyos munkakörökben – például a banki, biztosítási szektorban – a jóval átlag feletti fizetések ellenére sincs elég munkavállaló. Ez a szakemberhiányra vezethető vissza, mivel jelentkezők lennének, csak nem teljesítik a képzettségi kritériumokat. 

Ennek ellenkezője jellemző az alacsony hozzáadott értékű beosztásokban, például az adminisztrációs kisegítő munkakörökben vagy a mezőgazdaságban, ahol teljes kertészeti ágazatok szűntek meg az élőmunkahiány miatt. A málnatermesztés például gyakorlatilag felszámolódott Magyarországon. 

A munkaerőhiánynak egyre jellemzőbb formája az is, hogy a képzett munkavállaló nem szeretne a végzettségéhez illő munkakörben dolgozni, mert a bérszínvonal alacsony, ezzel szemben a felelősség szintje meghaladja az átlagost. Ilyen például az egészségügy vagy a kutatói-­tudományos tevékenység. 

A szakemberek továbbra is a digitalizációtól és a mesterséges intelligencia térnyerésétől várják a helyzet javulását, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy a magasabb bérszínvonal és a jó munkakörülmények ösztönzik leginkább az alkalmazottakat.

Nyitókép: A lángos drágább lesz, de a lángossütő is magasabb fizetést kap
Fotó: MTI/Marjai János