A csatlakozás után ez a szám ugrásszerűen nőne, tartós ingázásba és letelepedésbe fordulva, ami csak tovább növelné az alapbérek lefelé húzását.
Amennyiben Ukrajna pár éven belül EU-taggá válna, a mezőgazdaságban és az alacsonyabb kvalifikációt igénylő iparágakban gyors munkahely-átcsoportosulásra kellene számítani. Míg a hazai dolgozók nagy része átképzésre kényszerülne, az ukrán vendégmunkások vennék át a betanított munkákat. Ez növelné a tartós munkanélküliséget a vidéki régiókban, tovább fokozva a társadalmi feszültségeket.
A családtámogatások, gyermeknevelési támogatások és a 13. havi nyugdíj finanszírozása is komoly nehézségbe ütközne, a rendszer költsége az Ukrán EU-csatlakozással évente 200–300 milliárd forinttal emelkedne. Ez az összeget a kormányzati büdzsében a közszolgáltatások, egészségügy és oktatás rovására lehet csak előteremteni.
Elemzők szerint, ha a bérek 5–10 százalékkal csökkennek, a fogyasztás is visszaesne 3–4 százalékkal, és ez éves szinten 0,5–1 százalékos többletveszteséget jelenthet a magyar GDP-növekedésből.
Ukrajna uniós csatlakozása súlyos próbatétel elé állítja az EU munkaerőpiacát és különösen a magyar gazdaságot. A masszív munkaerő-beáramlás bérnyomást, átcsoportosuló munkahelyeket és szociális feszültségeket generálhat. Brüsszelben a geopolitikai és reformtámogató érvek ütköznek a költség- és versenyellenes aggályokkal, míg Budapesten a kormányzati intézkedések főként a veszteségek mérséklésére és a munkaerő képzésére fókuszálnak. A döntés kimenetele hosszú távon alakítja majd Magyarország versenyképességét és társadalmi kohézióját.