Óraátállítási dilemma: nem lehetnénk balkániak?

Nyitóképünk: Illusztráció

Az óraátállítás története világháborús gazdasági szükségszerűségként indult. Az első világháború idején, 1916-ban a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia központilag előrébb állította az órákat, hogy spóroljanak a mesterséges világításokon.

Bár sokan Benjamin Franklinhez kötik az ötletet, valójában csak egy francia diplomáciai anekdotában említette az amerikai polihisztor humorosan a napfény hasznosítását, az első konkrét javaslatot pedig a 19. század végén George Vernon Hudson új-zélandi rovarász írta le.

A háborús időszámítás végül békeidőben is gyökeret vert, mivel a hosszabb ideig tartó világosság csökkentette az áramfogyasztást és növelte a gazdasági aktivitást. Európa és Észak-Amerika nagy részén elterjedt az óraátállítás, viszont az eltérő időszámítások miatt kezdetben káosz alakult ki – például a nemzetközi vasúti menetrendekben.

Magyarországon az óraátállítást a második világégést követően először az 1950-es években, majd az 1980-as évek energiaválságának hatására ismét bevezették,

Az Európai Bizottság (EB) 2018-ban Jean-Claude Juncker elnöksége alatt kezdeményezte az óraátállítás eltörlését, miután egy társadalmi egyeztetés során a szavazásban részt vett európai polgárok 84 százaléka támogatta annak megszüntetését. A részvételi arány egyébként Magyarországon 0,21 százalék volt. A javaslat szerint 2019 lehetett volna az utolsó év az óraátállításra, és az Európai Parlament (EP) 2019-ben hivatalosan is támogatta ezt, 2021-ig kitűzve a végső határidőt. Azonban máig nem történt változás.

Óriási dilemma volt: tartozzunk-e a Balkánhoz vagy sem?

Egy, a Meteor című folyóiratban pár éve megjelent cikk kitért rá: az évenkénti kétszeri óraátállításon kívül más útja is van a világosság és az ébrenlét illesztésének. A tanulmány megemlíti Kertész Ferenc a Természettudományi és az Orvostudományi Közlönyben már az 1940-es években megjelent téziseit, amelyek szerint

Kertész hangsúlyozta, hogy a zónaidőrendszer bevezetése idején hazánk az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, s annak egész területén egységes időszámítást volt célszerű bevezetni. A közép-európai időzóna középvonalát jelentő 15. keleti hosszúsági kör Bécs és Linz között átszelte a Monarchiát, ezért kézenfekvő választás volt a közép-európai zónaidő bevezetése.

Az első világháború után – a Monarchia megszűnésével – viszont ez a tényező okafogyottá vált, mégsem történt időzónaugrás Magyarországon.

Kertész megfogalmazta továbbá javaslatként, hogy azok az országok, amelyek teljes területe két időzóna középvonala közé esik, így Magyarország is, azt az időzónát válassza, amelyiknek a középvonala tőle keletre esik.