más kérdés, hogy a kompetenciák leosztásával foglalatoskodó politikusok milyen mélyen tudják beleásni magukat a kereskedelmi háború kirobbanásával fenyegető témakör rejtelmeibe. Amíg a politikusok egyeztetnek, a háttérmunkát végző brüsszeli adminisztráció gőzerővel dolgozik, hiszen igazolniuk kell az eddigi szokásos 10 százalékos vámra rakódó, eltérő mértékű büntetővámok létjogosultságát. Ehhez persze az európai exportra vállalkozó kínai elektromosautó-gyártóknak is van némi szavuk, Pekingről már nem is beszélve. Ursula von de Leyen, az Európai Bizottság újraválasztott elnöke éppen egy évvel ezelőtt, az unió helyzetét ismertető éves beszámolójában jelentette be, hogy vizsgálatot indítanak a dömpingáron érkező kínai villanyautók offenzívájának megállítására, pontosabban a versenyfeltételek kiegyenlítésére, mivel az európai elektromos átállás az autóiparban épp emiatt kisiklani látszott. A hagyományos gyártók árban nem tudták és ma sem tudják állni a versenyt a minőségben és modellkínálatban egyre erősebb kínaiakkal. Ráadásul Európában a gyártók a ,megfizethető kategóriát” 25 ezer eurónál, azaz mintegy tízmillió forintnál húzták meg, felmérve a villanyautókért fizetni akarók reális anyagi lehetőségeit. Ebben az árban viszont a Fiat 500-ason kívül csak a Dacia Spring kínál nekik alternatívát, ezt pedig hol gyártják? Persze hogy Kínában. A pórnép szeretne ugyan elektromos autót venni, de ezeknél még a sima benzinesek derékhada is kevesebbe kerül. A kínaiak kínálata viszont elrugaszkodott a tízmillió forinttól is, holott Európa lerohanásához ebben a tömegigényt megtestesítő kategóriában is illene versenyzőt indítaniuk. Igaz, egy próbálkozó hamarosan lesz is, a Stellantis csoport érdekeltségébe tartozó kínai Leapmotor már megkezdte a mini villanyautóinak próbagyártását a lengyelországi Tychy-ben lévő üzemükben. Árcédula még nincs, de a maximum hét számjegyű vételár az autót elnézve garantálható. A BYD, a brit autógyártás egykori büszkeségből kínaivá lett MG-vel operáló SAIC és társaik inkább a 14-15 millió forintos árral debütálnak, nem igazán akarják az odahaza felébe kerülő autóikat itt diszkonttal árulni, ami valahol érthető is, ha azt nézzük, hogy a kínaiak el akarnak szakadni az alacsony presztízsű skatulyából, ahová a korábbi évtizedekben száműzték őket.
A kínai villanyautók részaránya az európai autópiacon néhány év leforgása alatt háromról húsz százalékra emelkedett, amiben vastagon benne van az európai gyártók nem megfelelő kínálata. Az Európai Bizottság az alkalmazott büntetővámokat a kínai autógyártók együttműködési készségének mértékével arányosan vetették ki. Aki közreműködő volt és tudta igazolni a pekingi állami támogatás alacsony voltát, arra alacsonyabb sarcot vetettek ki. Brüsszel a 10 százalékos alapvám felett ennek alapján négy kategóriát szabott, amit aztán három héttel ezelőtt eggyel bővített és minimális mértékben lefelé korrigálta a tarifákat. Jelen állás szerint
- a Tesla 9 százalékos,
- a BYD 17 százalékos,
- a Geely 19,3 százalékos,
- az „egyéb együttműködő gyártók” 21,3 százalékos,
- a SAIC és a „nem együttműködő gyártók” 36,3 százalékos