Igazából nincs valós vita Matolcsy és Nagy Mártonék között, mivel nincs kipróbált recept a változó világ kihívásaira

Nyitókép: Ákos Stiller/Bloomberg via Getty Images

– Nem először kritizálta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a kormány gazdaságpolitikáját. A Közgazdász Vándorgyűlésen tartott előadásában azt mondta, a rossz gazdaságpolitika miatt Magyarország nem nyerheti meg ezt az évtizedet, szemben a 2010 és 2019 közti időszakkal. A súlyos bírálatot követően Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója világossá tette, a háttérben Matolcsy György és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter személyes konfliktusa áll. Melyikőjüknek van igaza?

– A magyar gazdaság mai helyzetét, a valóságot, a lehetőségeket és korlátokat valójában aligha láthatja máshogy a miniszter és a jegybankelnök. Azon pedig ma felesleges és mindnyájunknak ártó hiba vitatkozni, hogy korábban ki mikor, mit és hogyan hibázott. Így tehát nem értelmezhető úgy feltenni a kérdést, hogy kettejük közül kinek van igaza. Az emblematikus Szekfű Gyula híres történeti alapmunkáját és az Odüsszeiát megidéző üzenetek – bármily szellemesek is – a legkevésbé sem töltenek el örömmel.  

Kár, hogy jelenleg az látható, ha az egyik szereplő rátapos a gázpedálra, a másik megnyomja a féket. Ez a magyar gazdaság számára mindenképpen káros. A jegybanknak és a gazdasági kormányzatnak együtt kell működniük, szakmai párbeszédet kell folytatniuk még akkor is, ha bizonyos dolgokat, a cselekvés súlypontjaiban pozíciójukból adódóan, vagy akár személyes indíttatásuk okán is máshogyan látnak. A monetáris és a fiskális politikát össze kell hangolni, ennek hiányát megsínyli a gazdaság, s vele az ország.

– Alapvetően az emberek azt gondolják, ez a párbeszéd megvan a felek között. Éppen ezért mindenki felkapja rá a fejét, ha a jegybankelnök arra figyelmeztet, elvesztegetjük ezt az évtizedet. Valóban rossz irányba indult a gazdaságpolitika a járvány időszakától?

– Nem osztom Matolcsynak a Közgazdász Vándorgyűlésen tett a megállapítását, vagyis, hogy napjaink rossz gazdaságpolitikai kormányzása miatt Magyarország a sikeres 2010-2019-es évtized után a 2020-as évtizedet elvesztegeti. Az eredményekben és a hibákban valójában mindenkor közös a felelősség. A gazdasági környezet pedig folyamatosan változik. Az egykor támogató háttér és világosan belátható távlat helyett most egyre bonyolultabb, alapjaiban eltérő körülmények között van szükség egyre gyorsabb reagálásra. A felelős szereplők részéről hiba a kérlelhetetlen álláspontok képviselete, tönkreteszi a gyors és megalapozott, higgadt cselekvést. 

Míg a jegybank elnöke szerint a működőtőke bevonzása helyett a hazai kis- és középvállalkozásoknak kellene a gazdaság motorját alkotniuk, addig a nemzetgazdasági miniszter szerint a kkv-kat a külföldi befektetőkön felül kell megerősíteni. Nyilvánvalóan nem lehet lényegesen versenyképesebb a gazdaságunk, ha a működőtőke vonzásán túl nem fordítunk figyelmet a magyar kis- és középvállalkozások hatékonyabb működésére, nem gondoskodunk olyan gazdasági környezetről, ami a támogatásokon túl ebben a körben is következetesen erősíti normativitást, a versenykényszert. Utóbbi feltételrendszere erősítéséről született a napokban kormányzati döntés. Ami pedig a működőtőke ügyét illeti, hiba lenne ennek leépítésében gondolkodni. Olyan bezárkózást jelentene, ami károkat okozna és ellentmondana a kormányzat gazdasági semlegességet középpontba helyező törekvéseinek.

– Matolcsy György több adatsort is bemutatott az előadásában, alátámasztva, hogy a jelenlegi irány szerinte miért rossz. 

– A 2010 és 2019 közötti és a 2020 utáni időszak összehasonlítása olyan, mintha az almát hasonlítanánk össze a körtével. 

Ma a nemzetek nem osztják meg egymással a technológiákat és Oroszország elszigetelése és a szankciók komoly együttműködéseket szakított meg, beleértve a német-orosz ipari és egyéb gazdasági kapcsolatok felszámolását, de ehhez a változáshoz kapcsolódik az egyik legfontosabb különbség is. 

– A magyar gazdaság erőteljesebb növekedése megvalósulhat mindaddig, amíg Brüsszel zárolja az uniós források egy igen jelentős részét?  

– Valóban nem elhanyagolható különbség az sem az előző évtizedhez képest, hogy az Európai Bizottság az uniós fejlesztési források egy részét – politikai indokok alapján – visszatartja. Fontos kiemelnem, hogy 

Noha mindenki annak örülne, ha az uniós források zárolása megszűnne, a kormány jelenleg nem tud tervezni ezeknek a pénzeknek egy részével, s a kieső összegeket pénzpiaci forrásokból, működőtőke beáramlásából kell pótolni.

– Az MNB elnöke azért is keményen bírálta a kormányt, mert szerinte jelentősen romlott a versenyképességünk és a beruházások is visszaestek, emellett az energiahatékonyság területén is lemaradtunk a régiós országoktól. 

– Ismét azt hangsúlyozom, hogy nem hasonlítható össze az előző évtized a jelenlegivel, így a versenyképesség sem összevethető, mivel a feltételrendszer alapvetően átalakult. Nem azon van a hangsúly, hogy mi volt, hanem azon, hogy mi lesz. Noha a nehezén még nem vagyunk túl, de fokozatosan előre juthatunk. 

– Ebben a helyzetben van-e a kormánynak mozgástere arra, hogy választási költségvetést készítsen? 

– A gazdaság és a politika nem választható külön egymástól. A választási költségvetés nem egyenlő a felelőtlen osztogatással, aminek árát később kell megfizetni. Noha alapvetően kormányzati akarat, szándék és felelősség kérdése, hogy a fogyasztás lehetőségeit, a jobb élet feltételeit milyen ütemben és milyen területeken erősítjük, de ebben is fenn kell tartani az egyensúlyokat úgy, hogy 

– Orbán Viktor nemrég Kötcsén bejelentette a gazdaságpolitika új irányát, amelynek lényege a gazdasági semlegesség. Profitálhat abból Magyarország, ha a nyugati szövetségi rendszeren belül Keletre kacsintgat? 

– Ma a gazdasági semlegesség az egyetlen járható út.  Az utóbbi időszak világgazdasági történései bebizonyították, hogy az egyoldalú függőségek, vagy egyik függőség egy másik függőségre cserélése később bénító kényszerpályákra visz. 

Magyarország gazdaságilag kitett ország, ezen csak úgy tudunk enyhíteni a mai mind zordabb, vasfüggönyök leeresztésén munkálkodó, Európa gazdasági pozícióinak elvesztéséhez vezető környezetben, ha kapcsolatainkat kialakítjuk Nyugat és Kelet, Dél és Észak között, vagyis ha gazdaságilag semlegesek leszünk. Közben itthon is tesszük a magunk dolgát azzal, hogy oldjuk a kkv-szektor versenyképességi hiányosságait, vagy folytatjuk az energiabiztonságot segítő beruházásokat a megújuló energiába. Ezen a téren ráadásul jól állunk, mivel Magyarország az egyik legnagyobb mértékben növelte az energiamixen belül a megújuló energia arányát. A tömbökre szakadó világban minden lehetőséget megragadunk a hidak építésére, a finanszírozási kapcsolatok diverzifikálására, divatos szóval a konnektivitásra.