Egyre inkább előtérbe kerülhetnek például a gazdasági problémák vagy a belpolitikai kérdések.
„Kijöttek a friss Levada (közvéleménykutató központ) júniusi adatai, lehet belőlük csemegézni. Fel is dolgoztam egy részét infografikán. Mit látunk? Ha a kontroll kérdésekbe megyünk bele, akkor kihámozható az orosz lakosság tényleges véleménye. Erről már korábban is írtam posztot a májusi adatok alapján, de a júniusi adatok tovább igazolták ezt.
Például arra a kérdésre, hogy támogatja-e a »különleges katonai műveletet«, a többség nyilván azt mondja, hogy igen, hiszen ez folyik a csapból is, az ellenkező vélemény lényegében hazaárulás kategóriájában van, és ki tudja, hogy lesznek-e retorziók a »rossz válaszért«. Na de ha már azt kérdezik, hogy ennek a brilliáns »különleges katonai műveletnek« folytatódnia kell-e, vagy véget kell érnie, akkor a többség bizony a mérés kezdete óta azt mondja, hogy véget kell neki vetni, béketárgyalásokra van szükség.
Itt két kiugrás volt az adatokban, az egyik a tavaly októberi mérés, amikor eddigi maximumra ment fel a béketárgyalások mutatója (57% vs. 36%), de az a szeptember végén meghirdetett mobilizáció miatt volt. Idén májusban már a másik irányban láttunk kilengést, ami valószínűleg az orosz médiában folyamatosan kommunikált Bahmut bevétele miatti siker és akkor még a várt ukrán ellentámadás hiánya miatt volt így. A májusi méréstől eltekintve a béketárgyalások pártján Oroszországban konstansan a lakosság többsége van, 50-51%-os átlagmutatókkal. A különbség a háborús megoldást követelők és a békepártiak között átlagban 7-10%. Most éppen megint szétnyílt az olló, a béketárgyalások támogatottsága 53%-ra emelkedett.
Nagyon érdekes, ha a korosztály szerinti bontást nézzük, mert látható, hogy ennyire tökéletes szociológiai ollót nehéz lenne találni: a fiatalok egyértelműen a háború ellen vannak (18-24 közötti korosztály körében csupán 28% szeretné ezt az egészet folytatni), miközben az életkor növekedésével ez fokozatosan változik. Most épp ott tart, hogy az 55 évnél idősebbek körében (akik egyrészt még a szovjet rendszerben szocializálódtak, másrészt pedig ugyebár nem is vehetnek már részt a harcokban, nem hívhatóak be, stb.), már pont többségben van a háborúpártiság (46%), a béketárgyalásokkal szemben (45%).
Szerintem még érdekesebb következtetésekkel szolgálhat az a kérdés, hogy melyik ország érdekelt a legjobban a béketárgyalásokban: Ukrajna, vagy Oroszország? 30% szerint mindkettő érdeke (pc válasz ugyebár), ugyanakkor a többség mégis azt mondja, hogy a béketárgyalások most leginkább Oroszország érdekeit szolgálják (38%!), és csak 17% szerint Ukrajnának állna érdekében. Nesze neked különleges katonai művelet. Emlékszik még valaki arra, hogy »Ukrajnát demilitarizálni és denacifikálni kell«, vagy hogy a »Donbaszt vissza kell foglalni«, vagy hogy legalább az annektált, és Oroszország részévé tett (orosz narratíva szerint) ukrán területeken elérnék azok adminisztratív határait (hisz 2022. szeptemberében még erről volt szó). Orosz döntéshozók részéről hasonló ígéret utoljára közel fél éve, 2023. januárjában hangzott el, azóta semmi.
Ahogy pedig előző mérésnél is írtam, a figyelem az események iránt fokozatosan esik, és növekszik azoknak a száma, akiket már egyáltalán nem érdekel az egész (jelenleg majdnem fele-fele az arány, 53-47%). Ha csak nem történik valami rendhagyó dolog, akkor a két szám meg is fordulhat. Ha pedig az embereket nem érdekli a »különleges katonai művelet«, akkor már nehéz külső, »hazafias« eszközökkel fenntartani a támogatásukat, és egyre inkább előtérbe kerülhetnek például a gazdasági problémák vagy a belpolitikai kérdések.”
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej
A geopolitikai törésvonalak láncreakciót indítottak el: az adásban a közel-keleti krízis gazdasági következményeitől indulva a NATO válságán át egészen az ukrajnai béke és a területi lemondások húsbavágó kérdéséig jutunk.
„Mindez komoly kockázatot jelent Ukrajna számára” – vélekedett az ukrán elnök.
Az orosz biztonsági tanács alelnöke szerint hatalmas felelősség terheli a brüsszeli elitet az ilyen kijelentések miatt.
Egyre rosszabb helyzetbe kerül Ukrajna.
Már huszonkét európai NATO-ország eléri a GDP 2 százalékának megfelelő védelmi kiadásokat, Németország egyetlen év alatt 24 százalékkal növelte katonai költségvetését.
Óriási bajban lehet a háborúban álló ország.
Elménk egészsége sokáig elsősorban genetikai adottság, mentális terhelés és életkor kérdésének tűnt. Ma már egyre több kutatás bizonyítja, hogy az agy egészsége szempontjából a rostbevitel és a mikrobiom állapota legalább ilyen fontos szerepet játszik, sőt ezen múlik memóriánk fenntartása-, de a depresszió és az alvás minősége is.
A geopolitikai törésvonalak láncreakciót indítottak el: az adásban a közel-keleti krízis gazdasági következményeitől indulva a NATO válságán át egészen az ukrajnai béke és a területi lemondások húsbavágó kérdéséig jutunk.
