Sohasem leszek büszke Schilling és Sárosdi „művészetére”.
„ÜZENET GRYLLUS DORKÁNAK
Kedves Dorka! Most láttam csak a videódat, köszi! Bármilyen régen is ismerjük egymást, kérlek ne kérj tőlem lehetetlent! Sohasem leszek büszke Schilling és Sárosdi „művészetére”, ahogy a magyar emberek jó része is valószínűleg szekunder szégyent érez e furcsa házaspár produkciói kapcsán - már aki egyáltalán tudja, hogy ők a világon vannak...
Az a helyzet, Dorka, hogy én már csak az a maradi, mucsai, árvalányhajazós típus vagyok, akinek a művészet, s a nagybetűs színház nyújtotta katarzis nem a színpadon pohárba vizeléssel kezdődik, s nem is azzal folytatódik - ahogy a Feketeország című, minden ízében alulmúlhatatlan, abnormális, hungarofób provokációban -, hogy Sárosdi Lilla gumikesztyűs kézzel nyúlkál színész kollégái fenekében, majd ujját szereplőtársai orrába dugdossa.
Vess meg érte, de számomra az sem katartikus, amikor Schilling egy száll falloszban szaladgál a színpadon, vagy amikor decens neje a Lúzer című darabban - habteste minden porcikáját közkinccsé téve - egy kanapén, két fiú között ülve, a nadrágjukban matatva igyekszik kézzel kielégíteni őket, a roppant művelt, értő, belvárosi közönség elismerő pillantásaitól övezve.
Ha már éjjel-nappal az elfogadást hirdetitek, hát toleráljátok, hogy több millióan élünk ebben az országban, akik számára ez nem kultúra, nem művészet, hanem vállalhatatlan mocsok.
De vissza a videódhoz. Nagyon köszönöm a jó hírt, hogy Árpi és Lilla ilyen remekül boldogulnak a saját szakmájukban külhonban! Őszintén kívánok nekik odakint még nagyobb sikereket! Addig sem itt rontják a levegőt...
Üdvözöl: Philip”
Nyitókép: Ficsor Márton
„Nem fogunk semmilyen módon politikai ideológiával beleszólni abba, hogy hogyan, és milyen módon kell a kultúrának működnie” – jelentete ki a Magyar Nemzeti Múzeumban Tarr Zoltán.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Hankó Balázs hozzá nem értése is azt mutatja, hogy a kultúra – és annak finanszírozása – az elmúlt években komolyan lezüllött.
És miért hisz benne rendületlenül, hogy a tehetség nem lehet emberség nélkül? Erről is beszélgettünk azon kevés magyar művészek egyikével, akik nem csak itthon világhírűek.
Az Operaház főigazgatója Rost Andreával való kapcsolatáról, és az intézmény jövőjéről is beszélt.
Egyre vitathatóbb intézkedéseket hoz a magyar miniszterelnök – írja a lengyel sajtó.
A támadó széttárt karokkal ünnepeltette magát.
