Bahmutból újra Artyomovszk

„Liszicsanszk 2022. júliusi elfoglalása után immár Szoledart megelőzve Bahmut megszerzése számít az elmúlt fél év legnagyobb orosz harctéri sikerének. Viszont a győzelem nem adta könnyen magát, mivel a hivatalosan 2022. október 8. óta zajló ostromban mindkét fél tízezres nagyságrendű veszteségeket szenvedett el, egyfajta Verdunné változtatva az egykori iparvárost. Sokan épp ezért a 21. század eddigi legnagyobb ütközeteként hivatkoznak a bahmuti harcokra.

Ráadásul amennyiben a Wagner rohamcsapatainak a város szélén történő 2022. augusztus 4-i megjelenését nézzük, úgy a bahmuti csata 290 napos hossza mindössze 12 nappal marad el az első világháború legnagyobb mészárszékeként emlegetett verduni ütközetétől.

Még ha stratégiai szempontból akkora jelentőséggel nem is bírt Bahmut, ám az elmúlt hónapok média hadjáratának köszönhetően már egyszerűen nem lehetett nem az utolsó épületig és utcáig harcolni a városban.

Az ukrán és erre épülő nyugati kommunikációban a 447 négyzetkilométer kiterjedésű város fokozatosan az ukrán ellenállást képviselő elfoglalhatatlan erőd szinonimájává vált, ahol az egész háború sorsa dőlhet el. Második világháborús hasonlattal élve gyakorlatilag a médiában egy »Festung Bahmut« kép alakult ki, amit Budapesthez, Varsóhoz vagy Wroclawhoz – Festung Breslau – minden áron meg kell tartania az ukrán védelemnek.

Miközben bár tény, hogy Bahmut a második donbasszi ukrán védelmi vonal központja, ám stratégiai szerepe messze elmarad a körülötte felépített mítosztól. Egyes kiszivárgott információk szerint nem véletlenül kérték folyamatosan Zelenszkijt nyugati partnerei Bahmut feladására, mivel a város megtartásának a folyamatosan növekvő veszteségek fényében egyszerűen nem volt értelme.

Épp ellenkezőleg, a Bahmuthoz való ragaszkodás pont az ukrán erőfeszítéseket hátráltatta.

Becslések szerint ukrán oldalról nagyjából 80 ezer főnyi haderő tartózkodik a bahmuti front környezetében, amelyből a várost a leghevesebb harcok idején 30-32 ezer fő védhette. Utóbbiból az utolsó napokra 3-5 ezer főnyi személyzet maradhatott az erődítményként szolgáló délnyugati lakónegyedek magasépületei közt. Ezzel szemben a Wagner katonai magánvállalatnak a városon belül erős ellenséges túlerőben kellett harcolnia, miközben a hivatalosan a szárnyakat biztosító orosz reguláris csapatok teljesítménye finoman szólva is számos kivetni valót hagyott maga után.”

Nyitókép: MTI/AP/Libkos