Kína és Amerika között őrlődve: Olaszország leléphet az Új Selyemútról

A hírek szerint az év végéig felülvizsgálják azt a 2019-es szándéknyilatkozatot, amellyel Olaszország is részévé vált kínai Övezet és út (BRI) vagy más néven Új Selyemút kezdeményezésben. A nyugati médiumok pedig már most arról kezdtek cikkezni, hogy Rómának az év végén a Nyugat és Kína között kell választania.

Olaszország 2019-ben lett az első és egyetlen G7-ország, amely csatlakozott Kína több milliárd dolláros infrastrukturális projektjéhez. Olaszországot akkor az Öt Csillag Mozgalom vezette kormány irányította, amely főként a nyugati gazdasági berendezkedést hibáztatta az olasz gazdaság helyzetéért, a 2008-as adósságválság és az azt követő brutális megszorító intézkedések miatt. Az olasz kormány döntését akkor egyébként kapott kritikát a Sorosék által finanszírozott Project Syndicate nevű portálon is.

Akkoriban nem volt meglepő lépés, hogy az ország vezetése kelet felé szeretne nyitni, azóta viszont

Pedig Olaszország gazdasága még a 2008-as eseményeket követően több mint 10 évvel később sem állt talpra teljesen. Most az ország új, jobboldali vezetése minél inkább transzatlanti orientációjúvá válni.

Mik lehetnek az alternatívák?

Ennek egyik lépése lenne Olaszország kilépése az Új Selyemút projektből, ugyanakkor kérdéses, hogy mi tud ajánlani a nyugat annak alternatívájaként. Ennek elsődleges oka, hogy az Egyesült Államok azon tervei, hogy infrastrukturális projektekkel ellensúlyozza Kína növekvő befolyását, elsősorban Afrikát, Latin-Amerikát, valamint a Csendes-óceán térségét, tehát a globális dél térségét célozza, nem az amúgy már fejlett európai országokat, ahogy erről a legutóbbi G7-csúcstalálkozón beszélt Ursula von der Leyen. Tehát Olaszország mint a G7 tagja az Egyesült Államok vezetésével éppen abba a csoportba tartozik, amelynek pénzt kellene adnia e programok megvalósítására.

Olaszországnak ebből a szempontból az Európai Unió lenne képes alternatívát felmutatni, ugyanakkor

Az unió hatékonyságát továbbá az is megkérdőjelezi, hogy egyrészt Olaszország az EU déli államaként az euróövezet politikájának vesztese. Hiába az unió egyik alapító tagállama, a másik két nagy alapító tagállammal (Franciaország, Németország) szembeni lemaradás arányaiban változatlan maradt az elmúlt évtizedekben.

Transzatlanti igazodás

Az úgynevezett „populista” erők nem hiába tekintettek úgy Kínára, mint olyan országra, amellyel együttműködve lehetségessé válna az ország exportjának bővítése, emellett pedig befektetések érkezhetnek az országba. Ez a fajta szimpátia Kína irányába viszont a technokrata vezetés alatt gyorsan politikailag inkorrektté vált. Mario Draghi kormányfő több nagy kínai projektet is megvétózott. Az Új Selyemúthoz való csatlakozást pedig elkezdték „időpocsékolásnak” nevezni. Az átütő eredmények elmaradását viszont inkább az instabil kormánykoalíciók, valamint a koronavírus-járvány miatti visszaesés okozta.

A helyzet nem változott azután sem, hogy tavaly megalakult a Giorgia Meloni által vezetett konzervatív kormány. Annak ellenére, hogy sokan „populistának” titulálják a mostani olasz vezetést,

Meloni kiállt Ukrajna támogatása mellett, a fegyverszállításokhoz is csatlakozott és Kijevbe is ellátogatott. Most pedig azt fontolgatja, elhagyja az Új Selyemút projektet, ami továbbá növelheti Brüsszel és Washington bizalmát a római kormány iránt.

Beszűkült mozgástér

Az olasz kormánynak persze nincs sok választása, ha el akarja kerülni az ország gazdaságának összeomlását, hiszen az ország államadóssága immár 140 százalék körül van, a tavalyi költségvetési hiány pedig 670 milliárd euró volt. Önálló monetáris politika híján pedig ki van szolgáltatva az Európai Központi Banknak. Nemrég a Politico is arról írt, hogy

Nem véletlenül robbant ki konfliktus az olasz kormány és az EKB vezetése között a kamatemelések miatt az év elején, amikor növekvő kamatok miatt igencsak megdrágult az olasz államadósság finanszírozása.

Az Új Selyemút elhagyásával azonban könnyen elvesztheti azt a lehetőségét, hogy olyan projektekben vegyen részt, amelyek hosszabb távon növelnék versenyképességét. Emellett ronthatja a Kínával fennálló kétoldalú kapcsolatokat is, ami viszont súlyos csapás lenne a brüsszeli szankciók hatásától már így is szenvedő olasz gazdaságnak.

Nevető harmadik 

Amennyiben Olaszország valóban elhagyja az Új Selyemút projekt, a döntés

amely már eddig is igyekezett „Európa kapujaként” pozicionálni magát a kínai projektekkel kapcsolatban.

Olaszország korábban éppen azért csatlakozott az Új Selyemúthoz, hogy nagyobb önállóságot tudjon magának kialakítani a globalizált világban, most viszont úgy látszik, hogy Olaszország újra visszatér a transzatlanti mainstreamhez.

Nyitókép: Getty Images