Vagy érdemes felidézni annak az árulónak a történetét, akit az utasítására falbontó kalapáccsal végeztek ki.
A történet folytatásaként összehívta a parancsnokait, és válaszul arra, hogy az Európai Parlament szankciókat vetett ki rá, „feloszlatta” az intézményt. De még előtte küldött nekik is egy nagy kalapácsot. Ennyi „toxikus maszkulunitást” talán utoljára John Wayne-től láttunk. Ebbe a körbe tartozik, hogy a frissen elfoglalt szoledari sóbányákban talált második világháborús amerikai fegyverekkel filmeztette magát, és a télen, amikor a médiában ment a találgatás, hogy Putyin székére pályázik, ágyúdörgéssel a háttérben kijelentette, hogy igenis jelölteti magát az elnökválasztáson 2024-ben, de Ukrajnában. A tudatosan épített keménylegény-imázs felépítése mögött nemcsak komoly szellemi teljesítmény áll, hanem Prigozsin is szemlátomást élvezi is, amit csinál. Amikor egy Szu-24-es vadászbombázó fülkéjéből párbajra hívta Zelenszkij elnököt, vagy a harcok közvetlen közeléből jelentkezik be, akkor személyes bátorságáról is tanúbizonyságot tesz.
A valamikor hasonló vállalkozást vezető amerikai külpolitikai guru, Edward Luttwak szerint Prigozsin nemcsak, sőt nem elsősorban több lőszert szeretne kapni, amikor a rossz ellátásra panaszkodik, hanem több pénzt. És ebben is hasonlít a korábbi idők condottieréire. Az orosz állam nyilván bőkezűen honorálja tevékenységét, ráadásul az általa folyamatosan támadott hadsereg biztosítja a szervezet működésének hátterét. Ki más? Hiszen a modern korban példátlan módon a Wagner nemcsak könnyűgyalogos egységekkel, hanem harckocsikkal, tüzérséggel, sőt légierővel is rendelkezik. Ezek az eszközök pedig nem jöhetnek máshonnan, mint a hadseregtől.
Természetesen nem lehet kizárni, hogy alsó és felső szinteken aktívan gáncsolják a saját sikereiktől eltelt wagnereseket,
ki a magasabb fizetéseket irigyelve, ki a pozícióját féltve, és ki a folyamatos vádaskodások miatt. Azonban a Washington Post legutóbbi, árulásról szóló vádja biztosan valótlan. Prigozsin pontosan tudja a helyét a rendszerben, és ha legutóbb Putyin közvetett támadásával túl messzire is ment, az az ember, aki az árulást a saját szervezetében is főbenjáró bűnnek tekinti, az végképp nem valószínű, hogy erre vetemedne.