befelé is tartósan elültetné a társadalomban és intézményesítené is a konzervatív gondolatokat és értékrendet”.
A műsorban megszólal Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója (lapigazgatónk, a print Mandiner főszerkesztője), aki az intézmény alapításának körülményeiről úgy fogalmaz: „a rendszerváltás után mindenki eufórikus hangulatban volt attól, hogy újrakezdés jön”, majd „1994-ben a posztkommunista párt négy év demokrácia után ismét visszajött”, s kormányra kerülésük azzal fenyegetett, hogy az országban megszűnik az érdemeken és tehetségen alapuló érvényesülés lehetősége, mert „a kommunizmus híres volt arról, hogy kitermelte saját elitjét”. Azt mondta, ennek ellensúlyozására hozták létre az MCC-t, hiszen „a régebbi szakkollégiumoknak a kommunizmus alatt, amikor minden gleichschaltolva volt, kifejezetten az volt a feladatuk, hogy egy kicsit ki lehessen tekinteni, szabadságot lehessen behozni”.
Az MCC mai szerepét úgy látja, „fontos, hogy a legjobb diákok számára plusz oktatás, plusz minőség, plusz tudás érkezzen Magyarországra a nemzetközi térből is“. Szerinte ugyanakkor a szakkollégium lényege nem valamiféle ideológia támogatása. „Lassan beszivárognak a trendi új ideológiák, amelyek valójában nem tudományosak“ – mondja Szalai, aki hangsúlyozza: eközben „mi egyes alapvető értékeket nagyon fontosnak tartunk: hogy keresztény-zsidó hagyományból jövünk, hogy a történelem fontos, hogy a közösségek fontosak“. Úgy fogalmaz,