A történelem során az USA rögeszméjévé vált a rövid háború, ezért minden módszert bevetett, hogy konfliktusait lerövidítse. A washingtoni agytrösztöknél ma külön specializációja van a „végtelen háborúk” lerövidítésének, ám az elméletre a valóság rendre rácáfol: az Egyesült Államok nem tud gyors háborúkat nyerni – amennyiben nyer egyáltalán. A Foreign Policy véleménycikke szerint Washingtonnak a védelmi tervezés folyamán tekintetbe kellene vennie ezt a tényt, különös tekintettel egy lehetséges Kínával való konfliktusra, illetve magára az ukrajnai háborúra, amely esetében szintén hamisnak bizonyultak a szakértői jóslatok.
A háború kitörésekor Mark Milley tábornok, az USA haderejének vezérkari főnöke (karöltve a CIA-vel és valamennyi, hírszerzésben részt vevő három betűs szervezettel) pár napot adott a teljes összeroppanásig Ukrajnának az orosz haderővel szemben. Amikor az ukrán ellenállás konkrét formát öltött, a szakértők már gyors kijevi sikert vizionáltak. Ehelyett egy befagyott patthelyzetet látunk, amire a realistább elemzők, kormányok és a sajtó nem pusztán háborúpárti narratívát erőltető része a „megnyerhetetlen” háború kifejezést használja, felszólítva a feleket a tárgyalásos rendezés megkezdésére.
Az USA azonban egyelőre hallani sem akar fegyverszünetről, és úgy préseli ki magából az újabb és újabb fegyverszállítmányokat Ukrajna számára, úgy ostorozza Kijevet a harcok folytatására, mintha látná az események számára legelőnyösebb végét. Pedig Vietnámban ugyanebbe a hibába esett. Washington akkor is tudta, hogy értelmetlenség folytatni azt, amit elkezdett, ennek ellenére elment a falig, és csak akkor vonta ki csapatait, amikor már minden oldalról nyomás érte a kormányzatot a konfliktus befejezése érdekében.
De mi motiválja az USA-t arra, hogy rövidnek szánt háborúit éveken, évtizedeken keresztül folytassa?