Rendkívül nagy felelősség az, ha az ember tanító

„A Mester egy tanító volt, aki a szeretet radikalitásának üzenetét hozta el ebbe a végtelenül megtört világba. De az emberek nagy részének nem kellett ez az üzenet. Nekik sokkal jobban tetszett a hatalom hergelése, az állandó gyűlöletkeltés. Erre jobban rezonáltak, mint arra a hívásra, ami pedig tényleg megszabadíthatta volna őket a bennünk lakó sötétségtől. Ezért a Mester a három és fél év folyamán, ami adatott neki a nyilvános működésre, állandóan konfliktusokban állt: hol a zsidó főtanáccsal, hol a farizeusokkal, hol magával a római birodalommal. A kivégzéséhez végül nem a valláson belüli ellentétek, hanem a birodalom érdekellentétei, hatalmi megfontolásai vezettek. De még életében számtalan alkalommal meg kellett tapasztalni az ellene felhergelt nép dühét. És persze a másik oldalon ott volt az egyre népesebbé váló követőtábor, a tanítványi kör, akiket megigézett ez a lánglelkű vándorprédikátor. Talán legfőképpen azzal, hogy nem vágyott a hatalomra. Ahogy az ismertségre sem, arra meg főleg nem, hogy rajongjanak érte. Csakhogy ez szükséges volt ahhoz, hogy az üzenete megtalálja azokat az emberi szíveket, akik képesek voltak megnyílni előtte.

A Mester gyakran felment a hegyre. Nekem is van egy kedvenc hegyem, ez az, amit a fotón láttok. Ide mindig egyedül jövök fel és itt meditálok. Ez az idő kell nekem ahhoz, hogy tudatossá váljon minden, amit teszek, írok vagy mondok. Rendkívül nagy felelősség az, ha az ember tanító. És belőlem is az lett. Követőtábort sem akartam, mégis ide gyűltetek körém. Hatalmat sem akartam, de mégis megadatott. Mert a szó, amit sokan hallanak: hatalom! Képes átformálni a világot, de csak akkor, ha tiszta, ha a szív mélyéről jön. És az, aki egy elnyomó rezsimben képes hallatni a hangját, sőt belekiabálja a hatalom arcába, hogy minden kimondott szabad szó és minden szabad gondolat egy-egy szög a diktatúra koporsójában, azt üldözik. Kíméletlenül. Ezt nem lehet elkerülni, de ezzel dolgozni kell. Nem csak az a fontos, hogy az ember ne égjen ki, vagy hogy ne lehessen pszichésen megtörni, hanem az is, hogy ne engedje, hogy a bántalmazó hatalom átrajzolja az arcvonásait, hogy radikalizálja a benne is ott lakozó sötétséget. És akkor még ott van a nárcizmus kísértése is. A gondolat, hogy csupán attól, hogy ismertebb vagy mint a sarki fűszeres, már különb ember is lettél. Nem vagy ettől különb! Nem vagyok ettől különb! Ez csak eszköz arra, hogy terjedhessen az üzenet. Nem több. De ezt folyton tudatosítani kell, mert ez a kísértés nagyon erős.”

Nyitókép: Perintfalvi Rita Facebook-oldala