Az európai civilizáció nagy pillanatai (3. rész)

„»Angliának nincsenek barátai, Angliának nincsenek ellenségei, Angliának érdekei vannak« – mondotta volt Lord Palmerston brit miniszterelnök, majd elégedetten hátradőlt a Lordok Háza mély, elegáns klubfoteljében, mélyet szívott a szivarjából, és konstatálta, hogy ő mennyire fantasztikusan európai és milyen civilizált.

Igaz, ha a gyerekünk jönne haza az iskolából azzal a dumával, hogy neki nincsenek barátai és ellenségei, csak érdekei, akkor megpróbálnánk neki elmagyarázni, miszerint aki ilyet mond, az pszichopata, méghozzá abból a fajtából, akiből később nagy valószínűséggel sorozatgyilkos válik.

Nem véletlenül. Hiszen Nagy-Britannia tökéletesen megfelelt mindig Lord Palmerston ars poeticájának. Megfelelt befelé és kifelé egyaránt. Megfelelt akkor, amikor az eredeti tőkefelhalmozásnak becézgetett folyamat során megfosztották a parasztokat, a kistermelőket, az egyházat földjeiktől és minden vagyonuktól, majd erőszakkal a városokba kényszerítették ezeket a tömegeket bérmunkásnak, aki nem akart menni, annak meg kitalálták a munkakerülésről szóló törvényt és börtönbe vagy dologházakba dugták. Nagy pillanata volt ez az európai civilizációnak, tessék megkérdezni róla Twist Olivért vagy Copperfield Dávidot.

Megmutatták, amikor kiépítették gyarmatbirodalmukat. Megmutatta a Brit Kelet-India Társaság, a kor Gestapóba oltott SS alakulata. Megmutatták az ópiumháborúk alatt, amikor nevezett Brit Kelet-India Társaság a gyarmati Indiából Kínába szállította a kábítószert (ópiumot), s amikor a kínaiak megelégelték ennek a gazemberségnek a katasztrofális gazdasági, és elsősorban egészségügyi következményeit, a brit hadihajók megjelentek a kínai partoknál és lőni kezdek. Nagy pillanata volt az is az európai civilizációnak.”

Nyitókép: Ficsor Márton