„A pártot választó biztos szavazók, tehát a tényleges választók pártpreferenciája most már több mint egy évtizede nagyjából így néz ki:
- kétharmad jobboldali, ezen belül 50 százalék Fidesz-KDNP, 15 százalék radikális jobboldali (korábban MIÉP, aztán Jobbik, ma Mi Hazánk és a korábbiak töredékei),
- egyharmad nagyjából baloldali, ezen belül 20 százalék a közlekedőedény logikája szerinti eloszlásban MSZP-DK, 10 százalék egyéb, úgymint törpepártok, kutyapárt, önjelöltek.
A hazai baloldal ezt a felállást jó ideje megkarcolni sem tudja, az erre irányuló akcióik rendre kudarcot vallanak. Most éppen kordont bontottak a Miniszterelnökség előtt, amely akció nem egyszerűen hidegen hagyja a jobboldali kétharmadot, inkább ellenszenvet kelt ebben a körben. A baloldali ellenzéknek tehát megint sikerült megerősítenie a fennálló pártpreferenciákat.