Rotyog a paprikás krumpli: Németh Szilárd HELYRETESZI a globalistákat (VIDEÓ)

Termőföldtől az étkezőasztalig. Németh Szilárd elárulta, mitől finomabb az étel, ha az nem brüsszeli, hanem magyar recept alapján készül.

Láttunk már olyat, akit budapesti főpolgármesteri címig futtattak fel.
„Amikor már nem lehet bírni a zsarnokságot, amikor már tűrhetetlen az elnyomás, akkor a csillogó szemű, tiszta szívű nép megmozdul, és lerázza magáról a hatalom béklyóit – nagyjából így tündököl a forradalom a romantikus elképzeléseinkben, amelyeket valamiért általában az iskolai történelemórán sem oszlatnak szét. Pedig a forradalom nem a népről szól; a nép legfeljebb eszköz benne, az is csak korlátozott ideig, amíg szükség van rá a hatalomátvételhez. Most volt az 1919-es magyarországi szovjetköztársaság létrehozásának évfordulója, amelyre azért érdemes emlékezni, és azért érdemes megismerkedni a jelenség működésével, mert a forradalmak kora még nem múlt el.
A forradalom kiötlőinek és megszervezőinek rendszerint az a legfőbb gondja az éppen uralkodó rendszerrel, hogy abban nem ők birtokolják a hatalmat, ahhoz pedig nincs elég szorgalmuk, állhatatosságuk és türelmük, hogy a meglévő szerkezetben próbáljanak eljutni az áhított hatalomhoz. Így volt ez már a későbbi forradalmak mintájául szolgáló 1789-es francia forradalomban is, ahol lázításban és konspirációban ügyes, minden másban azonban kevésbé tehetséges ügyvédek, újságírók, kalandorok, mihaszna figurák gázoltak a vérben a tömeg élén.
Ahogy a francia forradalom fokozatosan eldurvult az alkotmánnyal megreformált királyságtól a radikális köztársasági terrorig és a guillotine csattogásáig, úgy ez a forgatókönyv újra és újra megismétlődött. Jó példája az 1917-es oroszországi forradalom, ahol a háborúban kimerült országban óriási általános elégedetlenség tombolt, csak egy szikra kellett, és ez 1917. március 12-én (ottani naptár szerint február 27-én) jött is, elbukott a cári rendszer.
A kommunisták minden más politikai vetélytársuk előtt jártak szervezettségben, tudatosságban és konspirációs képességben, így csupán a régi, stabil rendszer megdöntésére, majd zűrzavaros időkre volt szükségük, hogy ezt az előnyüket kidomboríthassák.
(...)
A lényeg elmaszatolása mellett azért sem mehetünk el szó nélkül, mert a konspiráló kommunista ügynökök, és a gyengekezű, hajlékony jellemű, önhittségre igencsak fogékony hasznos hülyéik egyaránt itt mozognak a közéletben.
Elsősorban miniszterelnök-jelöltként bukkannak fel, de láttunk már olyat, akit budapesti főpolgármesteri címig futtattak fel, aztán elég hamar kiderült róla, hogy bizonyos beosztottai és tanácsadói valójában a mozgalmi főnökei. Ilyen figurák mindig lesznek, hiszen köztudottan alkalom szüli a hasznos hülyét; újra és újra elindítják őket a gazdáik miniszterelnök-jelöltnek, amikor a mozgalom magja nem érez elég társadalmi tőkét a háta mögött a győzelemhez. Aztán, ha esetleg választást nyer a hasznos hülyék tartalmatlan, ám sokaknak szimpatikus bájmosolya, hamarosan ugyanúgy félreállítják őket, mint például Kun Béláék Károlyi Mihályt, vagy Gyurcsány Ferencék Medgyessy Pétert.”
Nyitókép: Facebook