A „jó ügy” felülír minden szabályt

„Több mint egy éve tart ez az átkozott háború, február végén jártunk, amikor legnagyobb megdöbbenésünkre megérkezett a hír: Oroszország megtámadta Ukrajnát. A külföldi pénzen hazát áruló és nyíltan amerikai, illetve ukrán propagandát folytató dollármédia ugyan hajlamos elhallgatni a tényt, hogy Putyinnak és az Ukrajnában élő orosz kisebbségnek voltak valós sérelmei – és akkor még meglehetősen finoman fogalmaztam –, de ettől még az igazság igazság maradt, Zelenszkij az USA fegyvereitől megrészegülve kezdte egyre bátrabban húzogatni az orosz medve összes létező testszőrzetét.

Az orosz és persze a magyar kisebbség is másodrendű állampolgári státusba kényszerült, az oktatás vagy a nyelvhasználat tekintetében például olyan jogfosztásokat voltak kénytelenek elszenvedni, amelyekre az elmúlt időszakban maximum közép-afrikai országokban láthattunk példákat. Ezért is szoktam hangosan felröhögni, amikor Brüsszelben Ukrajnára mint európai mintademokráciára hivatkoznak a drága ruhába öltözött, milliós fizetéseket kereső hölgyek és urak.

Meg akkor is, ha eszembe jut, hogy amúgy békeidőben, amikor a Nyugat épp nem akarja hazugságok százaival érzékenyíteni a polgárokat, Ukrajna a világ egyik legkorruptabb országaként jelent meg a nyilvánosságban, ahol oligarchák tucatjai tesznek szert mesés vagyonokra, míg a nép éhezik és nyomorog. Zelenszkij úrról például gyakorlatilag lerohad a háború kitörése óta emblematikussá vált, egyszerű barna ing, csak közben a való életben dúsgazdag multimilliomos, amit – nyugodtan lássunk be – színészként és producerként viszonylag nehéz elérni.

Az ukrán színművészek alapvetően versenyt szoktak éhezni, igen ritka esetekben nyílik arra lehetőségük, hogy az olasz tengerparton vegyenek maguknak úszómedencével és pezsgőfürdővel felszerelt többszáz milliós villát. Zelenszkij úrnak azonban valami furcsa okból ez mégis sikerült. Biztosan ügyesen spórolt.”

Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat