A lengyelek nem csak elfogadták a Trianonban nekik juttatott területeket, hanem már 1918-ban betörtek Árva vármegyébe
„Persze, többnyire spanok vagyunk a lengyelekkel és ez tök jó, de ettől még a múlt nem változik meg.
A közepébe vágva idézzünk fel egy nagyon is fájdalmas epizódot. A lengyelek ugyanis nem csak elfogadták a Trianonban nekik juttatott területeket, hanem már 1918-ban betörtek Árva vármegyébe. A barátságról nekem más elképzeléseim vannak, és ezen a téren az sem változtat, hogy „keveset” vettek el. A barátom rablása kis értékben is jobban fáj, mint egy idegen nagy értékű bűncselekménye ellenem.
Egyes közkeletű vélekedésekkel szemben szó sem volt arról, hogy a magyar állam széthullásából akartak részesedni – nem mintha a hullarablás elfogadható magyarázat lenne. 1918. november 6-án, amikor az első lengyel csapatok megjelennek a Felvidéken és elfoglalják Jablonka környékét, még híre-hamva sincs a király lemondásának sem. Végül 1918-1919 fordulójáig 589 négyzetkilométert szálltak meg Árva és Szepes vármegyékből. Ez kevés a csehekhez vagy a románokhoz képest? Az, de történelmi barátnak azt sem fogom tartani, aki a kisujjamat vágja le. Egyébként a közkeletű vélekedéssel szemben a lengyelek aláírták Trianont is. Az más kérdés, hogy a Szejm nem ratifikálta, de ettől még aláírták.”
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Geisler-Fotopress / dpa Picture-Alliance / AFP
Összesen 192 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Sajnos reálisan nézve, látszott.
Már korábbanlátszottak dolgok és a magyaroknak erre készülni kellett volna.
Azon a területen lengyelek laktak. ha a magyarok lakta terület megmaradt volna, valószínű nem lenne trianon trauma.
Nedec vára is magyar volt, a lengyelek ezt nem is tagadják, meg kell nézni. A szlovákok a Felvidék magyar emlékeit totálisan tagadják, pedig ott most és akkor is meghatározó magyar jelenlét van és volt.
A lengyelek iránti 'nemzeti' barátság érzése nem új jelenség, hanem az újkori nacionalista tömegérzelmek kezdetei óta él bennünk. Nyilván nem véletlenül, hanem azért, mert ennek előzményei voltak a nemesi nemzeti hagyományokban is. A 19. században folyamatosan szimpatizáltunk a lengyel nemzeti mozgalmakkal és a lengyel katonatisztek nem "balhézni" jöttek ide, hanem érzelmi alapon, szolidaritásból, és természetesen azt remélve, hogy a független Magyarország a lengyel nemzeti mozgalom bázisa lehet. Az, hogy milyen katonai szakemberek voltak független ettől. Bem semmiképp sem volt rosszabb a magyar átlagnál.
A két nép egymás iránti szimpátiája a 20. században is kitartott egészen 56-ig. Ezt követően Kádárék mindent elkövettek azért, hogy megbontsák. Rá is csodálkoztunk odaát, hogy a lengyelek mekkora becsben tartják az irántunk érzett barátságukat. A hétköznapi emberek is, nem csak a történelmi emlékhelyek. Jablonka környékét a lengyelek a csehektől vették el, nem tőlünk. Azért, mert ott lengyelek laktak. Rablott területből rabolták el a saját népüket. Ezen kellene annyira fennakadnunk? Arról nem ők tehetnek, hogy tőlünk magyarlakta tömböket vettek el. Ezeket a területeket nekünk kellett volna megvédenünk, de nem voltunk rá képesek, és ezért a mi történelmi politikai elitünk felelős. Láthatóan a csonka ország vezetői sem orroltak meg a lengyelekre, mert a kommunistákkal vívott honvédő háborújukban nagyon komoly hadianyag-szállításokkal segítették őket.
Az lett volna a csoda, ha ezer év alatt nem lett volna a két állam között konfliktus. Ehhez képest nagyon kevés volt, mert a Kárpátokon túl egyik államnak sem voltak érdekterületei. A politikai és kereskedelmi kapcsolatok a kezdetektől Lengyelország felosztásáig erősek voltak. Például Lengyelország volt a legnagyobb borpiacunk. A perszonáluniók idején mindkét országot pártharcok szabdalták. Mátyás Sziléziát akarta birtokolni, amely ütközött a lengyel érdekekkel. Rákóczi György pedig szégyenletes módon rátámadt a svédekkel élet-halál harcot vívó lengyelekre. Ez a háború az egyetlen sötét folt a közös történelmünkön, de elég furcsa lenne, ha ezt csak a lengyeleknek rónánk fel. Nem tudom, hogy milyen "számtalan esetben" harcoltak még ellenünk, de azt se feledjük el, hogy Bécset 1683-ban Sobieski János mentette meg a törököktől és ezzel kezdődött Magyarország felszabadítása.
A jelenlegi mosolyszünet oka az, hogy a most Ukrajnának nevezett terület Lengyelország történelmi érdekszférája, bennünket pedig a tatárjárás óta azok a területek nem érdekelnek. A keleti lengyel birodalom a magyar birodalom megszűnése után jött létre, a magyar birodalom pedig a német érdekszférán belül állt helyre, s ez minden hasonlóság ellenére máig ható különbség a két nép történelmében és frusztrációiban.
Ha mód van a barátkozásra, akkor barátkoznunk kell a lengyelekkel, mert másokkal nincs esélyünk érzelmi alapú barátságra, de misztifikálni nem kell és a saját érdekeink elé helyezni a lengyel érdekeket főleg nem.
Látom, mindenki magából indul ki!
Agyhalottak rikácsolnak, ha valakinek egy picit is más véleménye van. A dékás pufajkás szekta, nem lát túl a két láb rossz, négy láb jó igazságán...
Az bizony elemzésre és józan, tárgyilagos elemzésre szorulna, h. mi az oka, h. az "elmaradott", kisparcellás lengyel mezőgazdaság kilőtt, h. a lengyel áru szuper (felvágottak, gyümölcsök, zöldség), szemben a jónak, modernnek tartott magyarral. Irigységem tárgya a fagyasztott minőségi hal a Biedronkákban, úton-útfélen a szmazsálnák, ahol a helybeli halastó mellett olcsón, de gusztusosan árulnak finom haláételeket. Nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, h. az átmenetet ott értelmes hazafiak legalább részben a köz javára irányították, míg nálunk nem. Jó, négyszer nagyobb ország, nagyon szorgalmas, munkabíró lakossággal, saját tengerrel.
Bocs, de inkább elengedtetett. Sorsdöntő, h. egy ország a nehéz időkre ki tud-e magából "termelni" megfelelő vezetőket és ezeket a népség-katonaság támogatja, v. nem jön össze. Nekünk NEM sikerült. A médiájuk műve lett, h. háromszor hoztak vissza egy minden szint alatti társaságot a kormányzásba, és még nem igazán látni a végét. Azt a három MSZP-SZDSZ ciklust legalább egy 25 éves emberöltő ciklus kiheverni, vissza-vásárolni azt, amit lehet.
Az, h. nem kapjuk meg a nekünk járó EU-s pénzeket, a hazai ellenzék műve.
Nem ugyanarra az időszakra, kormányzati ciklusokra gondolunk. Jelenleg a csillagok szerencsés állása van Magyarországon.
A szerencsétlenség az, h. Scholz, Biden, Trudeau meg lett választva, az utóbbi többszörösen.
Szeretném, ha valaki elmagyarázná, mennyivel lennénk gyakorlatilag előbbre, ha érvényesülnének a Szent Korona jogai és egyáltalában.
A Habsburgok egy NAGYON sötét társaság, ide vezet az, ha egy ország és a népe gyenge és szegény az ellenfélhez képest.
Viszont még mindig vagyunk, ez az igazi világcsúcs!
Köszönöm szépen. Többször el fogom olvasni, mert a minden eddig ismerttől annyira eltér, h. elég nehéz egyáltalában felfogni, h. a Szent Korona mindenek felett. Ez szinte vallásos elköteleződés, mert ugyan a Szent Korona látható, de ami az elv szerint benne van, amit jelent, az nem.
A 4 évenkénti választás rendszere nem igazán jó, mert a választók túlnyomó része kizárólag anyagiakban gondolkodik, ezért hosszabb távon fontosn és kifizetődő intézkedések nemhogy nem végrehajthatók, de meghozhatatlanok a hatalom akár egyszer s midenkorra elvesztésének kockázata miatt.
Fontos dolgokat többféleképpen lehet kifejezni.
Mind a 12 pont gyakorlatilag nagyon jó, ha valami ilyen rendszerben mozognánk, ennek megfelelő lenne az irány, könnyen belátható, h. az ország előbbre lenne.
Ezek az elvek is lehettek volna irányadóak 1990-től, mikor sokminden valóban átrendeződött.
Földhözragadt dolog a szabadságot a vagyonnal (szellemi és anyagi) összekötni, de a nemzeti vagyon leépítésével többé-kevésbé elment Magyarország önállú mozgásának lehetősége. Néha arra gondolok, azok, akik a nemzeti vagyon felszámolását végrehajtották, anélkül, h. a népség-katonaság sorsában osztozniuk kellene, nem véletlenül, hanem a gúzsba kötés érdekében is intézték így, ahogy.
Bejelentkezés