Mr. Pressman, ideje kussolni.
„A magyar külügyminiszter -teljes joggal és okkal- felrótta az Egyesült Államoknak, hogy az milyen alapon minősítget más országokat, milyen jogon avatkozik be bármely más ország belügyeibe.Erre Pressman nagykövet visszaugatott, miszerint ezt ismeri, mert a Kreml szokott így beszélni.Nos, akkor Mr. Pressman, ezt mi is ismerjük. Már akkor ismertük, amikor nemrégiben maga hazament panaszkodni, hogy nagy mifelénk az »Amerika-ellenesség«.
Hajjaj! Ugyanilyen nagy volt annak idején a szovjetellenesség, és a Kreml, meg hazai helytartói -most a maguk legjobb haverjai- nagyon szigorúan húzták össze szemöldöküket, és nagyon szigorúan fenyegették, büntették a szovjetelleneseket.
Most itt vannak maguk, és pontosan ugyanezt teszik. Belepofáznak a világ és abban bármely ország dolgaiba, minősítgetnek, jelentéseket irogatnak, büntetgetnek, szankcionálnak, s ha kedvük szottyan, bárkit visszabombáznak a középkorba, bárhol meggyilkolnak százezreket.
Soroljam csak az elmúlt húsz év ilyesféle amerikai bűntetteit, igen, emberiség elleni bűntetteit és háborús bűntetteit, amit maguk követtek el, Szerbiától Irakon át Afganisztánig? Persze maguk soha nem szégyellik magukat, igaz, Pressman?
Maguk, mint egy hajdani Szovjetunióhoz hasonló, recsegő-ropogó, egyre agresszívebb és utálatosabb és elviselhetetlenebb birodalom, azt képzelik, megtehetnek bármit. Abu Graib és Guantanamo jelzi a maguk elszovjetesedését, Pressman.”
Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Andrij Szibiha ezt nem teszi zsebre.
A beruházásoknak köszönhetően új munkahelyek jönnek létre Magyarországon.
Beruházások, béke és világrend kérdése az amerikai tárgyalásokon.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Komolyan úgy gondolta valaki, hogy Európában a Balkán széthullása után bármi elnyerte végső formáját? Hogy a status quo egyszerre jelen és jövő idő?
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
