Nézzük már meg a történet másik oldalát is

„Lincseljünk kapust!

Bunkóság? Persze, hogy az. Nem engedni egy szülinapos kisgyermeknek, hogy élete nagy pillanatában, több száz szurkoló előtt, ügyesen a labdát vezetve, gólt szerezzen… A DVTK kapusának valahogy nem sikerült felülemelkednie az ösztönös kapusreflexeken, levetkőzve a mindenre elszánt versenysportoló énjét és puszta emberségből, azzal a gesztussal kedveskedjen egy páréves bátor kisfiúnak, hogy nem áll annak útjába, hogy életében először ekkora pályán, hálóba guríthasson egy labdát. Kapusunk tehát védett, kétszer is. Joggal bosszankodhat ezen az MTK-szurkoló, a tévénéző, s az internetező is, ám ami a sajtóban történő keresztre feszítést illeti - talán emberségből nem csak a hálóőrnek kellene mit tanulnia.

Olyan mértékű gyűlöletet, erőszakos indulatot, mocskot és szitkozódást talán még Orbán és Gyurcsány sem kapott együttvéve az elmúlt napokban, mint ez a jobb sorsra érdemes magyar labdarúgó. Idézni sincs kedvem a kommentelőket, hogy mi mindent kívántak a mérkőzés hangulatából kiszakadni nem képes sportolónak. Biztos ezzel lehet legjobban kiállni egy megbántódó gyermek mellett? Ezzel a moralizáló mellkasdöngetéssel és mocskolódással állunk a jó oldalra?

Nézzük már meg a történet másik oldalát is: az MTK és a DVTK az Nb2 abszolút rangadóját vívta. A Diósgyőr idegenben kényszerül játszani, a félidőben többgólos hátrányban van, ami egy kapus számára különösen kellemetlen. A félidei szünetben nyilván fejmosást is kap ilyenkor minden hasonló helyzetben levő csapat. Emberünk tehát azzal szembesül, hogy készül a második félidőre, hergeli magát, hogy ebbe a kapuba több gól nem megy be, megfordítják a meccset. Minden versenysportoló tudja, mennyire kell ilyenkor az embernek spanolnia magát, hogy harci üzemmódba helyezkedjen. Ebben a szituációban jelenik meg kisemberünk, aki az ellenfél biztatására nem csak kezdőrúgást végez, hanem MTK-mezben robog a kapu felé, hogy még ő is bevegye a diósgyőri kaput.

Be kellett volna engednie? Szerintem be.

De nem szabadott volna ilyen helyzetbe hozni sem a vendég kapust, sem a kisgyermeket, sem a családját.

Öröm az ürömben, hogy a kommentelőknél jóval érettebb hozzáállást tanúsítottak az érintettek a kellemetlen eset után.

Az MTK kedves videóval és közös csapatfotóval vigasztalta a fiút, a DVTK az egész kiscsapatát meghívta meccsre, a kapus pedig bocsánatkérésként relikviát is ígért a csöppségnek. Az édesapa azt reméli, hogy ahogyan a sajnálatos eset, úgy ez a rendkívül korrekt hozzáállás is bejárja majd a sajtót.

Én is remélem. A magam részét meg is tettem ezzel a kis poszttal.

Isten éltessen Énok!”

Nyitókép: képernyőfotó