Két út áll az Európai Unió előtt: az egyik a történet végét jelentené

Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.

Vajon mi a keresztényi álláspont az orosz–ukrán háborút illetően? Tényleg kötelező keresztény szempontból aktívan a megtámadott fél mellé állni? A keresztény ember ukránpárti, mert ott az igazság, és inkább legyen bajunk nekünk is, mint hogy elvesszen egy másik nép?
Fogós kérdések. A demokrácia és a nagyhatalmi realizmus szempontrendszere ugyanis különbözhet a kereszténységétől, s az összehasonlításból a kereszténység jöhet ki idealistaként – már amennyiben erkölcsi alapelvek létének elismerése és beszámítása idealizmus.

A demokrácia szempontja alatt nem a liberális demokrácia védelmét értem, mint tőlünk nyugatra – amelyet a nem épp e berendezkedés bajnokaként ünnepelt Ukrajna védene –, hanem máshogy: eszerint a demokratikusan megválasztott vezető a saját népéért felel, annak jóléte és érdekei kell hogy irányítsák a munkáját. A realizmus pedig felméri, hogy a nagyhatalmak és háborúk hogyan szoktak működni mindenféle erkölcsi igénytől függetlenül, és levonja következtetéseit. Thuküdidész, A peloponnészoszi háború szerzője, minden realizmus ősatyja régen élt, Macchiavelli neve nem hangzik jól, és Bellarmin Szent Róbert elítélte tanítását.