„A »Nyugat« ugyanolyan pökhendin tekint ránk közép-európaiakra, mint egykor a gyarmataira: mi mindent vegyünk át tőlük kritika nélkül, míg ők egyáltalán nem kíváncsiak a mi történelmi tapasztalatainkra!
Így fordulhat elő, hogy a hitvilágának középpontjába állított identitás kérdésnek és az egyenlősítésnek rendel alá megint mindent: jogot, oktatást, gyógyítást, családot, tudományt, biológiát, filmipart és a művészeteket; és miközben a hazaszeretetet károsnak és elavultnak bélyegzi, egyúttal újraírja a nyugati nemzetek történelmét, sőt beteges fetisei (sokszínűség, tolerancia, teljes egyenlőség) nevében egyenesen meghamisítja azokat.