Grandiózus díszletek közötti stadionkatarzis: Vlagyimir Putyin elnök újabb beszédet tartott, ezúttal a moszkvai Luzsnyiki Stadionban. De mit üzen és miről árulkodik az újabb nyilvános szereplés?
Az Oroszország által már több mint egy éve indított ukrajnai invázió casus bellijeként számos okot véltek felfedezni a jól értesült elemzők és fotelkommentelők. A donyecki oroszellenesség megtorlása, az expanziós tervek, a gazdasági-társadalmi válság felülírása mellett rendre előkerült az orosz elnök személyes motivációja. E szerint Putyin régi országgyarapító álmát teljesíti be, az orosz birodalmi hagyományok folytatója kíván lenni, a történelemkönyv aranyozott lapjaira kívánkozik, vagy épp most érzett utoljára erőt magában egy ilyen háború lefolytatásához.
Eme elméletek eredője, hogy
Putyin motivációját, mentális stabilitását a háború egyik kulcstényezőjének láttatják,
ahogy ennek vágyott következményeit a nyugati közvélemény előszeretettel hangsúlyozza is. Vagyis a harci cselekmények akkor érnek véget, ha Putyin fizikai vagy lelki egészsége megroppan, sőt, olykor vélik is ezt látni. Hányszor röppent már fel a hír, hogy Putyin végstádiumú betegségben szenved, mentálisan szétesett, elvesztette az egyensúlyt? És hányszor derült ki, hogy ezek a téves vágydiagnózisok minden alapot nélkülöznek?