„Meg kell mindenhol mutatnunk: van alternatíva a mostanra imperialistává vált Európai Unióval szemben” – vallja Patricia Chagnon francia EP-képviselő. Interjúnk!
Ki dönt Európa jövőjéről? Erről beszélgetett az Alapjogokért Központ szervezésében Budapesten Patricia Chagnon francia EP-képviselő, a Nemzeti Tömörülés politikusa, a spanyol Hermann Tertsch (ECR) és Schaller-Baross Ernő fideszes európai parlamenti képviselő. Lapunk ez alkalomból készített interjút Chagnon asszonnyal.
***
Franciaországban elszabadult a helyzet – mondta az előbbi vita során. Mire gondolt pontosan?
Elsősorban a migrációs helyzetre. A bevándorlás ellenőrizetlenné vált, hatalmas terheket ró a közszolgáltatásainkra és gyengíti a közbiztonságot. Az adatok összefüggéseket mutatnak a bevándorlás és a bűnözés között, hatalmas mennyiségű közpénzt fordítunk a bevándorlásra, miközben az egy folyamatos beáramlássá alakult. Sokfelé a hidak alatt alszanak, embertelen körülmények között, veszélyeztetve az ott élők biztonságát.
Én 59 éves vagyok, mindig is használtam a tömegközlekedést, nagyon jól ismerem Párizst. De ma már sok más francia nőhöz hasonlóan nem tömegközlekedek, nem sétálok haza egyedül késő este, mert már túl veszélyessé vált.
A saját lányát is említette, hogy elhagyta Franciaországot.
Igen, elköltözött Franciaországból. Ez anyaként nagyon szomorú számomra. De az a helyzet, hogy sok fiatal, tehetséges francia elhagyja az országot; és
És ők nyernek teret az országban. Ez a jelenség terjedőben van, felbillenti az egyensúlyt és egyre nehezebbé teszi a polgárok életét.
Emmanuel Macron elnök tavaly megnyerte a választást, második ciklusában vezeti Franciaországot. Milyennek látja Macron elnökségét?
Macron nagy ígéreteket tett 2017-es elnökké választás előtt. A terveit az első ciklusában elkezdte megvalósítani. Ugyanakkor most a nyugdíjkorhatár emelését szeretné megvalósítani, a franciák nagy többsége viszont ellenzi ezt a reformot, mert jó egészségben szeretnék élvezni a nyugdíjas éveiket. Ezekben a franciák számára különösen nehéz időkben ez a főleg a középosztályt érintő reform különösen erőszakos és igazságtalan. Emelkednek az energiaköltségek, fokozódik az infláció, romlik a közbiztonság, leépülnek a kórházak, mert nincs elég orvos és ápoló. A közszolgáltatások és a tömegközlekedés színvonala is romlik.
és ezzel egy időben a kormányzat arra kéri a franciákat, hogy többet és többet fizessenek.
Hogyan jelenik ez meg a társadalomban?
Látható, hogy a középosztály lassan csúszik le az alsóbb osztályok felé. Ezt mindenki tudja. És ez nem folytatható tovább. A tavalyi elnökválasztáson pártunk, a Nemzeti Tömörülés erős eredményeket ért el. Most a következő hónapokra és évekre kell készülnünk, és majd hatalomra fogunk kerülni. Marine Le Pen lesz Macron alternatívája.
Néhány évvel ezelőtt a sárga mellényesek mozgalma határozta meg a francia politikát, akik Macron első időszakának politikái és a középosztály lecsúszása ellen tüntettek. Hol vannak most a sárga mellényesek?
A sárga mellényesek eredetileg igazi alulról építkező mozgalmat alkottak. Az első tüntetéseik nagyon érdekesek voltak, ott voltam én is, látni akartam, kik ezek az emberek, férfiak és nők akik szombatonként elfoglalták az utak kereszteződéseit. Tanárok, ápolók, hétköznapi, keményen dolgozó franciák voltak, akik azt mondták: ami van, az nem folytatódhat tovább. Akkoriban egyébként 3 centtel emelkedtek a benzinárak, ami semmi ahhoz képest, ami most van. Viszont az történt, hogy a sárga mellényesek közé beszivárgott a „Fekete Blokk”, az agresszív, romboló anarchisták. Sajnos azt kell mondanom, a kormány ezt fel is használta a mozgalom ellen. Tudtuk, kik ezek a bűnözők, le is tartóztathatta volna őket a kormányzat. De az történt, hogy elkezdtek rájuk mutogatni, hogy ők a sárga mellényesek, akik rombolni akarják a francia városokat.
Rossz hírbe hozták végül a sárga mellényeseket, akik eredetileg hétköznapi franciák voltak, akik azt akarták, hogy meghallják a hangjukat. És hogy hol vannak ők most? Még rosszabb helyzetben vannak, ahogy csökken a jövedelmük és nőnek a kiadásaik a válság miatt, nem tudják fenntartani vállalkozásaikat, nem tudják kifizetni a számláikat, és nem tudják, hogyan menedzseljék a hóvégeket, hogy az élelmet vagy a fűtést fizessék.
A Nemzeti Tömörülés régóta meg akarja szólítani ezeket az embereket. Milyen állapotban van most az ön pártja, amit első alkalommal nem egy Le Pen vezet?
A tavalyi választás rendkívül sikeres volt a Nemzeti Tömörülés számára. Marine Le Pen minden korábbinál több szavazatot, közel 42 százalékos támogatottságot szerzett az elnökválasztás második fordulójában. Aztán következtek a nemzetgyűlési választások, ahol 89 képviselői helyet szereztünk. Macron elveszítette a többségét. Ez hatalmat adott vissza a nemzetgyűlés kezébe, amihez Macron nincs hozzászokva – az első ciklusában ő egy személyben dönthetett mindenről. A Nemzeti Tömörülés most nagyon jó állapotban van, lelkesek vagyunk, sokan vagyunk a nemzetgyűlésben, jó munkát végzünk. De mivel ilyen nagyra nőttünk 2022-ben, a pártszervezetet is újra kellett gondolnunk.
Az új pártelnök Jordan Bardella lett: fiatal, karizmatikus politikus, aki hatalmas munkát végez a párt élén.
A legnagyobb kérdés viszont mindig is az volt a Nemzeti Tömörülésnek és elődjének, a Nemzeti Frontnak, hogy miként tudná a franciák többségét maga mögé állítani – mert mindig olyan helyzetek alakultak ki, hogy a többi párt és választóik összeálltak és győzni tudtak Le Penék ellenében.
Korábban mindenki a politikai üvegplafonról beszélt, hogy a pártunk nem tud egy bizonyos támogatottságnál többet szerezni. Ez főleg a kétfordulós választások miatt volt így, mert a második fordulóra a többiek mind összeálltak ellenünk. A tavalyi választáson viszont azt láttuk, hogy ez az üvegplafon összetört. Nincs többé üvegplafon. Nyolcvankilenc képviselőnk ment a nemzetgyűlésbe, miután öt évvel korábban csak hat képviselőnk jutott be. El tudja ezt képzelni? Nagyon keményen dolgoztunk azon, hogy válaszokat találjunk és mondjunk az embereket foglalkoztató problémákra, hogy konkrét javaslataink legyenek a mindennapi életük javítására. Meghallgattuk őket és képviseljük őket.
A politikai spektrum második oldalán viszont felemelkedett a szélsőbal, egy veszélyes, bevándorláspárti, woke baloldal, amely elpusztítaná a francia modellt. A hazájukat szerető franciák tudják, hogy Marine Le Pen lesz Macron és pártjának alternatívája a következő választáson.
Ahogy a Nemzeti Tömörülés megnőtt Franciaországban, úgy nőtt meg az európai szintű szerepe is. A párt európai parlamenti képviselőjeként hogy látja, miként tudnak együttműködni a magyar jobboldallal? Vannak közös céljaik?
Minden szuverenista pártnak van egy közös célja: visszaállítani a nemzetállamok szuverenitását az Európai Unió intézményeivel szemben. Szerintem a magyarokkal együtt egyetértünk abban, hogy az nem elfogadható, hogy egy európai direktíva vagy egy európai bíró döntése felülírja egy adott nemzetállam alkotmányát. Keressük az együttműködés lehetőségeit, mind a nemzetállamok Európájának pártján állunk. Meg kell mindenhol mutatnunk: van alternatíva a mostanra imperialistává vált Európai Unióval szemben. Át kell alakítanunk egy olyan szervezetté, amely a nemzetállamokat szolgálja, és ami a nagy európai ügyekben való együttműködést támogatja.
Nyitófotó. képernyőmentés; vitafotó: Alapjogokért Központ
A Tisza eltörölné a védett benzinárat, a rezsicsökkentést, évi 1,5 millió forintba és 20 százalék feletti inflációba fájna minden magyarnak Magyar Péterék terve. Itt a Mesterterv legújabb adása.
Az Európai Bizottság a koronavírus idején meghozott hasonló korlátozasokat tervez az energiaválság miatt. Tehát a brüsszeli politika tehát nem az, hogy esetleg be kéne fejezni a háborút, vissza kellene térni az orosz olajra, hanem az, hogy vezessünk be korlátozásokat, változtassunk az életünkön.
A digitális szokások átalakítására készül a kormány.
A német zöld politikus máris felvázolta, mit kellene tennie az EU-nak, ha Orbán Viktor hatalmon marad.
A Tisza Párt körül megjelenő közgazdászok és a párt politikusai következetesen támadják az alacsonyabb lakossági árakat.
Az uniós országok mérlegelik miként hagyják ki Magyarországot a döntéshozatalból.
Szalai Piroska az elmúlt tizenöt év vándorlási adataival bizonyította, hogy Magyarországra éves szinten több magyar tér vissza, mint ahányan elmennek.
A társát még keresik. A perzsa állam már magának tulajdonítja a gép lelövését.
A magyar szövetség álláspontja egyértelmű: az elhangzottak nem felelnek meg a valóságnak.
