Szégyenteljes eseményre emlékezünk, amikor a magyarországi németek kitelepítésére gondolunk
„Szégyenteljes eseményre emlékezünk január 19-én, amikor a magyarországi németek kitelepítésére gondolunk vissza. Könyörtelenül, emberséget nélkülözve üldözött el 200-250 ezer német származású magyar embert Magyarország a második világháború után a kollektív bűnösség jegyében. Egy népcsoportot hibáztattak Hitlerért, a nácizmusért. Persze igényt tartottak sokan a javaikra is egyúttal (ahogy történt ez a 600 ezer zsidó származású magyar ember esetében 2 évvel ezt megelőzően). Nem mentség a tény, hogy a németek kifosztása és elűzése otthonukból Csehszlovákiában, Lengyelországban és Jugoszláviában is nagy intenzitással zajlott ebben az időben. Északi szomszédunk a Beneš-dekrétumok alapján az ottani magyarságot is hasonló módon bűnösnek bélyegezte, és jelentős részét deportálta, vagyonától megfosztotta. (Déli szomszédunkban ezrével végezték ki őket.) Itthon a politikai élet többsége – a Kisgazda Párt, a Kommunista Párt, a Parasztpárt – mellé állt e gaztettnek. Nagy Imre, Rákosi Mátyás, Tildy Zoltán, Kovács Imre, id. Antall József és sokan mások helyeselték a jogfosztást. Talán mondhatjuk, hogy ez volt a korszellem.
De mégis akadtak páran – igaz, a kisebbség, ahogy a zsidóüldözés idején is –, akik felemelték a szavukat az embertelenség ellen. Ilyen volt Bibó István is, aki aztán 10 év múlva, a forradalom idején a mártír Nagy Imre kormányának államminisztereként ment a börtönbe. Ő mert 1946-ban is a többséggel szemben a tisztesség oldalára állni. (»Ha a svábokra nem vagyunk tekintettel, legalább legyünk tekintettel magunkra, és ne felejtsük el azt, hogy a rablott holmival élés olyan demoralizálást jelent, ami súlyosabb veszteség, mint a rablott holmi gazdasági értéke.«)
Jobb lenne a világunk és mi itt a Kárpát-medencében is előbbre tartanánk, ha többször mernénk ellenállni a korszellemnek. Hiába követelnek sokan és hangosan valamit, attól még lehet, hogy a kisebbségnek van igaza. Ezért fontos a demokrácia és a szólás szabadsága, mert tévedéseinket leginkább ezek segítségével tudjuk korrigálni. Emlékezzünk hát most az áldozatok és a szenvedők mellett azokra is, akik szót mertek emelni az embertelenség és a jogtalanság ellen.”
Nyitókép: Fodor Gábor Facebook-oldala
Összesen 63 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Hámondjuk Bibó a kitelepítés egyik fő szervezője volt. Az emlékirataiban persze fényezi magát, de a tények azért egyértelműen kiderülnek Bibó saját írásaiból is. Gábor, nem kéne hazudni!
forrás: http://www.rev.hu/sulinet45/sz..
Lehet ezt magyarázni, de Bibó a döntés lényegét elfogadta, és maga is a kitelepítésen dolgozott.
szep iras, csak kar hogy a szerzo nem latja hogy az ukran naci vezetes pont ezt teszi az ottani oroszokkal
A ködösítést Bibó maga kezdte, jó, én se lennék büszke erre a sztorira. Képzeld el mekkorát köpnének utána, ha Endre Lászlóéknak magyarázta volna, hogyan lehet emberségesebben deportálni a zsidókat!
Rendben: a németek nem haltak meg, de nem Bibón múlt, és nem is Nagy Imrén, aki a magyar főszervező volt. A Délvidéken pl. konkrétan éhhalálra ítélték a svábokat a hős szerb partizánok, de Kelet-Poroszországban sem volt jó akkoriban németnek lenni...
Bejelentkezés