„Olvasom, hogy az egész fővárosra a maga kifejezhetetlenül ocsmány agresszivitásával ráterpeszkedő MOL tornyot a római katolikus, a református és az evangélikus egyház, valamint a zsidó felekezet egy-egy képviselője »megáldotta«: a hírek szerint még a zsidó is megáldotta, ami, lássuk be, felettébb jelentős szinkretista teljesítmény! Szóval e négy egyház képviselője (miért csak e négy egyházé, miért nem az összes bevett egyházé?) Istennek szentelt önfeledt boldogsággal avatta föl azt a bábeli tornyot, amely gyomorforgató erőszakosságával, a tradicionálissá vált, hamisítatlan fideszes ízléstelenséggel és az Orbán-féle baráti kör hányingert keltő, a végtelenségig ismétlődő korrupciókban újra és újra egymásra találó uram-bátyámos bűnszövetkezeti viszonyrendszerével felkiáltójele a »nekünk mindent szabad« pofátlan és cinikus romlottságnak, a mindenre és mindenki másra tekintettel nem lévő kíméletlen önzésnek és erőszakosságnak, a feudális hatalmi gőgnek, a mucsai nagyravágyásnak és a parvenü ízléstelenségnek, amelyek együttesen képződnek meg a nagyjából ötven évvel ezelőtt már sokszorosan lejáratódott, velejéig anakronisztikus architektúrában, egy rettentő üveg-beton felhőkarcoló Budapest majd’ minden helyéről förtelmesen romboló látványt nyújtó, térben és időben egyaránt eltévedt, nagyravágyó és magamutogató pokoli monstrumában.
A négy egyház és felekezet képviselője a hübrisznek állított emlékművet avatta föl, épp azt a Bábel tornyát, amelyről olvashattak volna Mózes első könyvének 11. fejezetében, ha egyáltalán eljutottak volna odáig, s ha megértették volna a bibliai textus örökérvényű üzenetét.