Sokkal kedvezőbbek a külpolitikai kilátásaink, mint egy évvel ezelőtt ilyenkor!
„Különösebben nem kell még inni a medve bőrére, előbb ejtsük el – és sorolhatnám még a bejáratott mondatokat, de azért elég határozottan úgy tűnik az elmúlt hónapokban, hogy újfent jobboldali előretörés zajlik Európában. Tény és való: az elmúlt pár évben némi okkal mondhatták a kárörvendő balosok, hogy csökken Magyarország barátainak száma a világon.
Trump elveszítette az amerikai elnökválasztást, majd hosszas őrlődések után Netanjahu is elköszönni kényszerült Izrael kormányfői posztjától – tudom, ezek egyrészt nem európai példák, másrészt Netanjahura még akkor is kitérek –, majd Csehországban és Szlovéniában is megbuktak Orbán Viktor szövetségesei. Babičék amúgy nyilvánvalóan nem jobbosok voltak – nehéz volna ezt egy eleve technokrata jellegű pártról elmondani, amely képviselői az EP-ben a Momentummal egy frakcióban ülnek, odahaza meg koalícióban kormányoznak a szociáldemokratákkal, kívülről meg a kommunista párt támogatja őket –, de van nekem egy nagyon egyszerű vezérfonalam, ami a külpolitikai megállapításokat illeti.
Ha úgy tetszik, ez a Trombitás-féle diplomáciai ökölszabály: ha a hazám barátai, de legalábbis megbízható szövetségesei kormányoznak egy adott országban, akikkel rész- vagy teljes problémakörök mentén együttműködés lehetséges, akkor én az ő sikerükért drukkolok, ha választásra került náluk a sor. És lehetnek zöldek, vörösek vagy akármilyen színűek, nem érdekel. Nem posztom, nem tisztem világnézeti alapon aggódni más államok polgáraiért, azt megteszik az ottani kommentátorok. Egyetlen tényező fontos: hogy jó viszonyuk legyen Magyarországgal.
Visszatérve az elmúlt időszak történéseire: a kudarcok után szépen és lassan, de meggyőző lendülettel érkeztek szövetségeseink sikerei. Milorad Dodik nyert Boszniában, Bojko Boriszov Bulgáriában, az olasz jobbosok sikerének emlékeim szerint egy egész cikket is szenteltem, azt megelőzően pedig Svédországban is hosszú idő után újfent, legalábbis kvázijobboldali kormányzásra lehet készülni.”
Nyitókép: Andrea Ronchini / NurPhoto / AFP
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Amikor a hírek fegyverré válnak, az objektivitás pedig csak a manipuláció színtere, ideje a felszín alá nézni.
Miközben fogy Európa, Strasbourg új irányt mutat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
