„Különösebben nem kell még inni a medve bőrére, előbb ejtsük el – és sorolhatnám még a bejáratott mondatokat, de azért elég határozottan úgy tűnik az elmúlt hónapokban, hogy újfent jobboldali előretörés zajlik Európában. Tény és való: az elmúlt pár évben némi okkal mondhatták a kárörvendő balosok, hogy csökken Magyarország barátainak száma a világon.
Trump elveszítette az amerikai elnökválasztást, majd hosszas őrlődések után Netanjahu is elköszönni kényszerült Izrael kormányfői posztjától – tudom, ezek egyrészt nem európai példák, másrészt Netanjahura még akkor is kitérek –, majd Csehországban és Szlovéniában is megbuktak Orbán Viktor szövetségesei. Babičék amúgy nyilvánvalóan nem jobbosok voltak – nehéz volna ezt egy eleve technokrata jellegű pártról elmondani, amely képviselői az EP-ben a Momentummal egy frakcióban ülnek, odahaza meg koalícióban kormányoznak a szociáldemokratákkal, kívülről meg a kommunista párt támogatja őket –, de van nekem egy nagyon egyszerű vezérfonalam, ami a külpolitikai megállapításokat illeti.