A baloldal halad a korral, és eladja a lelkiismeretét is.
„2022. február 24. óta egy rég meghaladottnak gondolt, kombattáns konfliktus harctéri csatazaja mellett él hazánk. Ugyan Fukuyama és a világ liberálisai évtizedeken át tanították nekünk, hogy a történelem végezetével megérkeztünk a történelem okozta emberi szenvedések utáni világába, az orosz tankok – számunkra sajnos jól ismert – nyikorgó csikorgása és a rakéták robbanása torokszorítóan tette nyilvánvalóvá a sejtett, de be nem ismert egyértelműt: világunk tartóoszlopai recsegnek-ropognak, a tüzes gerendák és az eresztékek éppen aláhullanak.
A sejtésről lefeslett a kétely, és elénk került pőre valójában. Nem sejtés ez többé, hanem maga a valóság. Február végén mindenki szügyig gázolt már a választási kampányban.
Világos volt: a 2022-es választások tétjeként az rajzolódott ki a horizonton, hogy visszamászik-e a főhatalomba egy előretolt, amatőr kesztyűbáb hátán a gyurcsányi szervezett posztkommunista felvilág, vagy folytatódhat a döntéshozatal stratégiai autonómiáját előtérbe helyező jobboldali kormányzás.
Ez belpolitikailag már önmagában vízválasztó kérdés. Azonban a háború és az ahhoz való viszonyulás pillanatok alatt kontrasztosan újrarajzolt és felborogatott mindent, leseperte az asztalról az addig megtett zsetonokat: a háború egyértelműsítette, kik vagyunk »mi«, és egyértelművé tette, hogy kik »ők«.
»Sebtiben« ismert lett: a mindig militarizmussal vádolt jobboldal ajánlata a béke és a háborúból való kimaradás – a megmaradás érdekében. És kiderült az is, hogy kik »ők«, akik a háborúba történő bevonódást, a fegyverszállításokat, a militáns hergelést hirdették ünnepélyes, ebéd utáni mosolyokkal.
Ez két külön világ, ez két külön univerzum, nincsenek közöttük gyalogoshidak, az átjárás lehetetlen. A magyarok zsigereiben élénken élő XX. századi emlékek – és persze a józan megfontolás – végül döntöttek: április 3-án a háború- és szankciópárti baloldalt soha nem látott arányban szavazták le a választók. A baloldal a megsemmisülés szélére harcolta le magát a kampány végére.”
Nyitókép: Ficsor Márton
„Még Sztálin legfőbb ügyésze, Visinszkij is megnyalná mind a tíz ujját, ugyanis ő vallotta, hogy »a jog a politika szolgálóleánya” – nyilatkozta az Európai Bizottsága legújabb lépése kapcsán a Mandinernek az Alapjogokért Központ főigazgatója.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
Akik ezzel riogatnak, azok csak egy dolgot árulnak el magukról: nem értik és nem érzik át a magyar sorstragédiát. Tari Tamás írása.
Bütyök közönsége attól lett a leglelkesebb, hogy újra megyének fogják nevezni a vármegyéket.
Nem zárható ki ugyanakkor, hogy Szegeden mégis megjelenik a Tisza Párt.
A változás minden új sorkatonára vonatkozik.
