Stratégiai csomópontok

„A magyar sajtószabadság megszűnéséről tizenkét éve rendszeresen hírt közlő »független« (sic!) sajtó reakcióit olvasgatni az idei év rendkívül sikeres jobboldali rendezvényeiről kifejezetten szórakoztató. Legyen szó az Euró­pában első alkalommal megrendezett, a világon a legnagyobb érdeklődést kiváltó és legjelentősebb konzervatív politikai konferenciájáról vagy a »megszokott« szellemi műhelyek tanácskozásáról, látható, hogy az önelégült baloldali politikum továbbra sem érti a valóságot. Bár tanácsot adni nekik egyáltalán nem áll szándékomban, azonban a jobboldal intellektuális pezsgését kritizáló, majd a hétvégi Tranzit miatt vitastopot hirdető magatartásukra röviden reflektálnék, mert komoly tanulsága van.

CPAC Hungary, MCC Feszt, Tranzit, Tusványos. Mind olyan »hub«, stratégiai csomópont, amelyek igazolják Wass Albert alapigazságát: »Nem harcolhatunk valami ellen. Annak semmi értelme. Valamiért kell harcolni.«

A politika primer szintjén talán nehezebben értelmezhető ez a testtartás. Az egymásnak feszülő oldalak ugyanis rendszeresen vádolják meg azzal kihívóikat és ellenfeleiket, hogy nem építenek, hanem épp ellenkezőleg, rombolnak. De vannak olyan történelmi pillanatok, amelyek igazságot tesznek egyik fél kárára, a másik fél javára. Ez történt 2010 óta minden országgyűlési választáson Magyarországon: a rombolásra nemet, az építkezésre pedig igent mondtak a magyarok.

»Ellen-Tusványosra, ellen-Tranzitra, ellen-Kötcsére lenne szüksége az ellenzéknek«

– írja az egyik balos lap a jobboldal tihanyi idénynyitója után. És igazából ebben az egy vágyvezérelt mondatban benne van minden, ami miatt a kormányrúd közelébe sem kerültek az utóbbi évtizedben. Ezek a rendezvények – na meg a CPAC – nem csak úgy »lettek«, hanem egy közösségbe ágyazódva, a közösség által és a közösségnek jöttek létre.”

Nyitókép: Földházi Árpád