Igen, igaz: nagy a baj

„Amikor még azt hittük, tényleg van az ellenzéknek esélye megnyerni az országgyűlési választást és átvenni az ország irányítását, akkor nagyon is komolyan vettük a Fudan egyetem ügyét. Azt, hogy a hatalom, a mindent maga alá gyűrő kormány nem engedheti meg magának, hogy magyar pénzből kínai kémegyetemet létesítsen Csepel és Ferencváros határában, ráadásul úgy, hogy a főváros korábbi tervét, a diákváros építését is megfúrja.

Általános felháborodást váltott ki már maga az ötlet is, amit még fokozott a kormányzati erők arroganciája, Palkovics László fölényeskedése, a »minden a miénk« attitűd kiütközése. A budapestiek döntő többsége egyetértett azzal, hogy ha másként nem lehet meghátrálásra bírni a hatalmat, akkor harcoljanak a népszavazásért, legyen annyi aláírás, hogy a kormány – megint – kénytelen legyen meghátrálni, mint a Nolimipa esetében. Persze az Orbán-rezsim bukása automatikusan elhozta volna a kínai projekt kidobását is.

Nem lett választási siker, sőt, de azért ez a kezdeményezés itt maradt velünk, és bár a Kúria szabad jelzése utána a Fidesz, akarom mondani az Alkotmánybíróság elkaszálta az akciót, de maradt egy esély: a helyi, ferencvárosi népszavazás. Most azonban már másról szólnak a hírek.

A főváros persze továbbra sem szeretné, hogy Budapesten kínai kémegyetem létesüljön. Az erről szóló népszavazást a főpolgármester kezdeményezte, és az aláírások össze is gyűltek. Az viszont egyértelmű, hogy a kormányzat nem akarja, hogy ebben a kérdésben az emberek döntsenek. Amiben semmi új nincs: a kormányzat semmilyen ügyben nem akarja, hogy az emberek döntsenek, legfeljebb manipulatív kérdésekben – például: akarja-e ön, hogy több legyen a pénze –, de még a választásokat is csak úgy hajlandó lebonyolítani, hogy a minimumra csökkentse a vereség esélyét.

Szóval pontosan tudtuk, hogy a Diákváros kontra Fudan egyetem ügyében Orbán csak a saját akaratát hajtatja végre, és az AB tagjai is tudták, hogy mit vár tőlük a miniszterelnök. De most a főváros is meghajolt a kormányzati akarat előtt: visszalépett saját kezdeményezésétől. Nem mondom, hogy ez a döntés nem illik bele abba a sorba, amit április 3-a óta látunk ellenzéki oldalon, de talán ebben az ügyben mégsem kellett volna hátat fordítani a budapestiek szándékának.

Másként mondom: hónapok óta azt látjuk, hogy az ellenzék szívós munkával veri szét önmagát, ötlettelenül szédeleg hónapról hónapra, ez a mostani fordulat azonban mégiscsak váratlan. Mert igaz ugyan, hogy megfúrták a népszavazást, de a fővárosiak felháborodása - ha már nem is tapinthatóan – itt van még közöttünk, és a helyi népszavazás lehetősége sem veszett még el.

Azt mondják az ellenzéki pártok képviselői, hogy most sokkal nagyobb a baj, mint a Fudan egyetem idetelepítésnek lehetősége, ráadásul – állítják – úgysem lesz belőle semmi. Igen, igaz: nagy a baj. És hamarosan még nagyobb lesz. A legnagyobb baj azonban az, hogy a hatalom továbbra sem kíváncsi az emberek véleményére, és ehhez immár az ellenzék is derekasan asszisztál.”

Nyitókép: Facebook