A Jobbik nem bizonyult méltónak arra, hogy Jakab Péter vezesse

„Nem minden sikertelen férfi mögött áll ám egy gátlástalan nő. J. Péter szerelmi drámája kellemesen tereli el a figyelmünket az éppen kitörni készülő harmadik világháborúról, a tragikus méreteket öltő szárazságról, illetve arról, hogy télen hideg lesz. Ez utóbbit nem csak onnan tudjuk, hogy a Kincses Kalendárium szerint így lesz, hanem onnan is, hogy a meteorológusok kifejezetten meleg telet jósolnak. Illetve hagyatkozhatunk még a szokott szerencsénkre is, ami nincs.

Érdemes egyébként elolvasni azt a levelet, amit a Jobbik utolsó elnöke írt a Jobbik utolsó előtti elnökének. A mamuszosról szóló rész különösen drámai, tömör, összefoglaló jellegű és igaz.

»Ha Neked az a tanácsadó kell, aki mellett elvesztetted a családodat, elvesztetted az előválasztást, elvesztetted az országgyűlési választást, elvesztetted az elnökségedet, elvesztetted a frakcióvezetőségedet, elvesztetted minden tekintélyedet és elvesztetted a hiteledet, nem foglak visszatartani sem.«

A fő kérdés persze az, hogy végül miért is nyervad meg minden szélsőséges párt Magyarországon? Talán itt igaz az, hogy egy csőcselékünk van. 2006 után egyértelműen kiderült, hogy az MSZP szavazó, az igazi kocsmában is hallható és megtekinthető MSZP szavazó olyan sebességgel lényegül át, például miskolci környezetben Jobbik szavazóvá, hogy csak úgy zörög. Az egykori MSZP egykori 45 százalékában benne voltak azok, akik mindig is a leghangosabbakért, a legnagyobbat mondókért lelkesedtek. A balliberális sajtófölény két választáson is a csúcson tartotta az MSZP-t. Gyurcsány Ferenc azonban az ország tönkretétele mellett az MSZP szavazóbázisát is kicsinálta. A Demokratikus Koalíció azóta is az ÁVH iránt nosztalgiát érző szavazókból gazdálkodik, míg a Jobbik szavazótáborának egy része egykori MSZP rajongóként még a jól látható nyilas nosztalgiára sem mondott nemet.”

Nyitókép: MTI/Mónus Márton