„Ha én munkáltató vagyok, és szeretnék felvenni egy munkavállalót olyan állásra, amelynél elvárt követelmény a nyelvtudás, akkor nem elégszem meg annyival, hogy megnézem a szép bizonyítványát. Ehelyett már az interjún felmérem, mennyire tud például angolul. Ha pedig valaki olyan munkára jelentkezik, amelynél nem lesz szüksége a nyelvtudásra, a főnökét egyáltalán nem érdekli majd, hogy milyen nyelvvizsgája van” – hangsúlyozza, hozzátéve, hogy a mai munkaerőpiac is ehhez az elvhez igazodik. Kétségtelen, az állami munkakörökben sok esetben még elvárják a nyelvvizsgapapírt, de a piaci területeken egyre kevésbé számít.
2019-ben több mint százezer olyan hallgató volt, aki azért nem kaphatott diplomát, mert nem teljesítette a nyelvvizsga-követelményeket”
Budai úgy látja, nem az új rendszertől fog kilőni a magyar felsőoktatás, de az biztos, hogy a most bejelentett változások után lesznek sikersztorik bőven. „A modellváltás óta deregulációs folyamat zajlik a felsőoktatásban, s most az intézmények jelentős szabadságot kapnak abban, hogy megszervezzék a hallgatói életpályát a felvételitől kezdve a lemorzsolódás megakadályozásán át a diplomák átvételéig. Az, hogy 100 pontról az intézmények dönthetnek, önmagában lehet pozitív fejlemény, az egyetemek kioszthatják ugyanúgy, mint eddig: nyelvvizsgára, emelt szintű érettségire, vagy dönthetnek úgy, hogy saját felvételi rendszert alakítanak ki. Így például bevezethetik újra a szóbeli elbeszélgetést, ahol a tudás mellett akár a napjainkban egyre fontosabbá váló úgynevezett soft skilleket is felmérhetik a jelentkezőknél. Ez jó lehetőség arra is, hogy időben megtalálják a kiválóságokat vagy azokat, akiknek valamelyest nagyobb segítségre van szükségük a továbbiakban. Ezzel együtt tény: innentől kezdve a felelősség szinte teljes mértékben az egyetemé. A HÖOK szerint sok egyetem biztosan jól fog élni a kezébe adott eszközzel, mások pedig kevésbé” – hívja fel a figyelmet.