Egyébként én nem hallottam még kortárs politikust olyan átfogóan és mélyen elemezni az aktuális világhelyzetet, mint ahogy Orbán szokta Kötcsén, Tusványoson, békemeneten és CPAC-en. Hosszú, nem fél a gondolati mélységektől, átlátja a dolgokat, átgondolja és értelmezi a világot, majd megoldási javaslatokkal áll elő, mégpedig hosszú távra is. És mindezt el is mondja. Csinál ilyet bárki más? Nagy tömeg előtt biztos nem. Ha néha igen, bizonyosan nem rendszeresen.
Orbán Viktort ugyan a baloldalon igyekeznek leszalámizni a nyugati jobboldalról, de aki követi a nyugati baloldali médiát, az pontosan tudja, hogy egyébként az egész jobboldalt, úgy ahogy van, még mindig le szokás fasisztázni, összeesküvéselméletezni, rettegőzni, szóval aki visszafogottabb Orbánnál, az sem ússza meg. A baloldal szerint a jobboldal és az Orbán által felsorolt problémák nem léteznek, főleg ami a bevándorlást és a gendert illeti – persze hogy nem,
hiszen ami nekünk, jobboldaliaknak probléma, azt ők megoldásnak tartják.
Csak azért mégis fura egyszerre azt mondani, hogy nincs itt semmi látnivaló, nem is jönnek annyian, nem is keverednek a kultúrák és nem épülnek párhuzamos társadalmak, és ezzel párhuzamosan ünnepelni a kultúrák keveredését, a korlátlan bevándorlás mellett letenni a voksot, és ezzel akarni megoldani a munkaerőhiányt. Nem túl nyerő egyszerre azt mondani, nem fenyegeti veszély a nyugati kultúrát, és le akarni bontani azt (a la woke). Azt állítani, hogy nincs is genderveszély, de kiállni az LMBTQ-mozgalom összes követelése mellett. Elhiszem, hogy a logika, ami alapján én itt ellentmondásokat látok, a nyugati fehér férfi önkényes privilégiummegtartó csele, de én nyugati fehér férfi vagyok, az is maradok, és hiszek a józan észben. (Ezt a cselt egyébként internalizálták a nyugati fehér nők is, Joanna Williams például új könyvében, mely arról szól, hogyan győzött az angolszász világban a woke-ideológia, bemutatja, hogy a woke advokátorai miként tagadják, hogy az létezik.)
Hogy az Orbán-recept, az orbáni politika mennyire adoptálható Amerikában, azt majd eldöntik az amerikaiak. Amit mindenképp érdemes lenne megtanulniuk, az a hozzáállás; a konkrét szakpolitika az más tészta. De