Egy adónem tündöklése, bukása és újjászületése

Révész Béla írása a Mandiner hetilapban

A kisadózó vállalkozások tételes adóját 2013-ban vezette be a kormány azzal a céllal, hogy a legkisebb gazdasági szereplőknek nyújtson olyan adózási formát, amely egyrészt rendkívül kedvező, másrészt minimális adminisztrációval jár. A siker nem maradt el: a bevezetés évében majdnem százezren választották az új lehetőséget, zömében egyébként valóban azok a lakosságnak értékesítő személyek, akik korábban eléggé átláthatatlan módon vagy sok esetben egyáltalán nem fizettek adót a bevételük után. Ahogyan Bajusz Dániel, az EY adóperes jogásza fogalmaz: „Ötvenezer forintért megérte nyugodtan aludni.” Ez kezdetben valóban win-win szituációt teremtett: a katások törvényes, átlátható és biztonságos keretek között vezethették a vállalkozásukat, bekerültek a szociális ellátások rendszerébe, az államkasszába pedig végre elkezdtek olyan adók is érkezni, amelyek forrása a bevezetést megelőző időszakban alig volt látható. A lehetőség egyszerűen túl vonzó volt ahhoz, hogy ne éljenek vele: a gazdaságfehérítő ötlet elérte a célját.

A Pénzügyminisztérium is érzékelte, hogy az évek folyamán olyan kiskapukat fedeztek fel a kata rendszerében, amelyek az eredeti szándékkal éppen ellentétes mozgást indítottak el – sokan nem élni, hanem visszaélni akartak a lehetőséggel. Ahogy az Országgyűlés által minap elfogadott törvény hivatalos indoklásában áll: „a beérkező adatok és a kamarai visszajelzések alapján egyes munkaadók katás jogviszonyba kényszerítették munkavállalóikat, ezzel az államkasszát, a munkavállalókat és a tisztességes adózókat is megkárosították”. Az érvelés akkor is jogos, ha a több százezer katás vállalkozás egy része továbbra is becsülettel, a régi törvényt maximálisan betartva végezte tevékenységét, és annak megfelelően adózott. A kata azonban a színlelt szerződések játszóterévé vált, aminek hamar súlyos következményei lettek. A vállalkozások munkavállalóikat gyakorlatilag belekényszerítették a katás rendszerbe, így megúszták a járulékok, valamint a személyi jövedelemadó fizetésének kötelezettségét. Ezzel tulajdonképpen több száz embert is lehetett alkalmazni úgy, hogy közben az adott cég a minimálisra csökkentette a járulékfizetését.

Ha kidobják az ajtón…

Az évek folyamán születtek megoldási kísérletek a visszaélések megakadályozására, de a katával játszadozó cégek újra és újra megtalálták a lehetőségét annak, hogy visszamásszanak az ablakon. Az egyik legutóbbi próbálkozás a hárommilliós limit bevezetése volt, amely szerint ha a katás vállalkozó egy adóévben ugyanannak a vállalkozásnak hárommillió forintnál nagyobb összegű számlát állít ki, a különbözetet már 40 százalékos büntetőadó sújtja. A vállalkozások ekkor a megrendelések szétaprózásával kezdtek trükközni, figyelve az összeghatárra.

A színlelt szerződések és a visszaélések egyre nagyobb területet foglaltak el, és egyre homályosabbá tették a kezdetben ragyogó látványt. Ahogyan Bajusz Dániel rámutat, a Pénzügyminisztérium a NAV adatai alapján már 2019-ben adott ki olyan közleményt, amelyben konkrétan megfogalmazta: az új katások 40 százaléka korábban céges munkavállaló volt. „Egyre nőtt azoknak a száma, akiket a munkáltató kényszerített bele a katás rendszerbe, ez pedig a munkaerőpiac valós képének drasztikus torzulásához vezetett” – fogalmaz a szakértő. A munkaerőpiac mellett az államkassza is megszenvedte a torzulást, az említett időszaktól a tervezett adóbevételek rendre elmaradtak a várttól, vélhetőleg a visszaélések ugrásszerű növekedése miatt – nem beszélve arról, hogy a kárt okozó vállalkozások jelentős versenyelőnyre tettek szert azon riválisaikkal szemben, amelyek egyébként tisztességesen adóztak, és fizették a járulékokat munkavállalóik után. Orbán Viktor – június 15-ei reggeli rádióinterjújában a katások kisebb nyugdíjfizetési kötelezettségére utalva – ennél is konkrétabban fogalmazott, amikor azt mondta: a jelenlegi helyzetben egyszerűen nem működik, hogy 450 ezer ember nem fizet be teljes összegű nyugdíjjárulékot, mert a rendszer előbb-utóbb beleroppan.

Már az ukrajnai háború előtt is érezhető volt, hogy a struktúra addigi formájában nem tartható fenn. A mostani törvény megszületése csak idő kérdése volt. A kata éppen azt a tulajdonságát veszítette el időközben, amelyben a legjobb volt 2013-as életbe­lépésekor. Az új szabályozás heves fogadtatását vélhetőleg a törvény beterjesztésének és megszavazásának gyorsasága okozta, ezt azonban a miniszterelnök méltán írja a háborús idők számlájára.

A régi az új új

Mit tartalmaz végül is az új katatörvény? A legfontosabb, hogy megtiltja, hogy a katás vállalkozók cégeknek számlázzanak, egyben kizárja, hogy bármilyen cég katás körülmények között működjön. Egyedül a taxisok képeznek kivételt a szabály alól, náluk – a Pénzügyminisztérium közleménye szerint – „a kizárólag lakossági értékesítés a szolgáltatás jellegéből fakadóan a gyakorlatban megvalósíthatatlan lenne”.