Bár az ukránok úgy beszélnek, mintha nemsoká győznének, ez egyre inkább csak fantáziálásnak tűnik.
„Miközben az orosz erők egyre nagyobb területet hódítanak meg Ukrajnában, az ország elnöke és szövetségesei egyetérteni látszanak: Ukrajnának tovább kell harcolnia a győzelemért, és vissza kell állítania a háború előtti status quót. Azt szeretnék, hogy Oroszország lemondjon a február óta elért területi nyereségéről. Ukrajna nem ismerné el sem a Krím annektálását, sem a donbászi szeparatista államalakulatokat, és tovább haladna az EU- és NATO-tagság felé vezető úton.
Oroszország számára egy ilyen eredmény egyértelmű vereséget jelentene. Tekintettel azokra a hatalmas veszteségekre, amelyeket már eddig is elszenvedett, valamint arra a valószínűségre, hogy az ellene hozott nyugati gazdasági szankciókat nem fogják egyhamar feloldani, Moszkva így a semminél is kevesebbet nyerne ebből a háborúból. Valójában a tartós legyengülés felé tartana – vagy Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter szavaival élve: »olyan mértékben meggyengülne, hogy nem tudná megtenni azokat a dolgokat, amelyeket Ukrajna lerohanásával tett«.
Ukrajna támogatói két utat javasoltak a győzelemhez. Az első Ukrajnán keresztül vezet. Az érvelés szerint Ukrajna a Nyugat segítségével legyőzheti Oroszországot a csatatéren, vagy kimerítve erőit, vagy ügyesen kijátszva azt. A második út Moszkván keresztül vezet. A harctéri nyereség és a gazdasági nyomás valamilyen kombinációjával a Nyugat meggyőzheti Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy fejezze be a háborút – vagy meggyőzhet valakit a környezetéből, hogy erőszakkal váltsa le őt.
De mindkét győzelmi elmélet ingatag alapokon nyugszik. Ukrajnában az orosz hadsereg valószínűleg elég erős ahhoz, hogy megvédje az elért eredmények nagy részét. Oroszországban a gazdaság eléggé autonóm, Putyin pedig eléggé szoros kézzel uralkodik ahhoz, hogy az elnököt ne lehessen arra kényszeríteni, hogy feladja az elért eredményeket. A jelenlegi stratégia legvalószínűbb kimenetele tehát nem egy ukrán győzelem, hanem egy hosszú, véres és végül eldöntetlen háború. Egy elhúzódó konfliktus nem csak az emberélet és a gazdasági károk tekintetében lenne költséges, hanem az eszkaláció szempontjából is – beleértve a nukleáris fegyverek esetleges bevetését is.
Ukrajna vezetői és támogatói úgy beszélnek, mintha a győzelem már a küszöbön állna. Ez a nézet azonban egyre inkább csak fantáziálásnak tűnik. Ukrajnának és a Nyugatnak ezért át kellene gondolnia ambícióit, és a háború megnyerésére irányuló stratégiáról egy reálisabb megközelítésre kellene áttérnie: olyan diplomáciai kompromisszumra, amely véget vet a harcoknak.”
Nyitókép: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtóhivatal
Dobsa István a Mandinernek arról beszélt: Kárpátalja gazdasága különösen érzékenyen reagálna arra, ha megszüntetnék a stratégiai jelentőségű cégek dolgozóinak hadkötelezettség alóli mentességét.
A védelmi tárca kiemelte, hogy a támadás válasz volt az Oroszország területén elkövetett ukrán „terrortámadásokra”.
A miniszterelnök és az EU vezetése is a magyar kisebbségi jogok fontosságáról beszél, ám eddig a kárpátaljai magyarságot senki sem kereste meg hivatalosan.
Korábban úgy tűnt az oroszok nem akarnak tárgyalóasztalhoz ülni.
A lap nagyon pozitív jelnek tekinti Ukrajna uniós csatalkozásával kapcsolatban azt, hogy az új magyar kormány kedden az ukrajnai magyar kisebbség helyzetéről fog tárgyalni az ukránokkal.
Mire készül Donald Trump az utolsó két és fél évben? Mi lesz a republikánusokkal egy poszt-Trump korszakban? S miért nem értik az amerikaiak Trump külpolitikáját? Ezekre a kérdésekre keresztük a választ Robert Preuhs amerikai politológussal.
Nem ilyen búcsút képzelt el magának…
A sokszor „feljelentőemberként” emlegetett Tényi bejelentése mentén ismeretlen elkövető ellen nyomoz a hatóság.
