
Helmut Schmidt világa odavan, Helmut Kohl világa odavan. S ami lett helyettük, az a nagy romlás.
„Manfred Webernek elege van. Neki speciel abból van elege, hogy – miként állítja – »Orbán Viktortól függünk«.
Az a helyzet, hogy sok mindenkinek van elege manapság sok mindenből.
Nekünk például elegünk van Manfred Weberből. De nagyon. Elegünk van ebből a gyáva, elvtelen senkiből, aki az Európai Néppárt vezetőjeként befejezte a nagy művet, és a konzervatív-keresztény néppártból egy semmilyen pártot csinált, amelyet nagyítóval sem lehet immár megkülönböztetni akármelyik európai szélsőbalos, anarchista, neoakármilyen vagy éppen szocdem párttól – nem mintha az európai szociáldemokraták még lennének egyáltalán valamilyenek.
Helmut Schmidt világa odavan, Helmut Kohl világa odavan. S ami lett helyettük, az a nagy romlás.
Van egy mém, két képből áll, az egyiken egy »kétszáz évvel ezelőtti kutya« látható, a másikon egy mai. A kétszáz évvel ezelőtti kutya alá ez van írva »Elkergettem egyedül egy farkasfalkát, aztán megettem a rókát, ami a tyúkjaidat tizedelte.« A mai kutya alá pedig ez: »Ma rossz tápot adtál nekem, amitől fáj a pocakom és megy a hasam.«
Pontosan ez a helyzet, csak alig húsz év alatt jutottunk el a hasfájós kis Weberig.
Szóval elegünk van Weber elvtársból. A semmilyenségéből, a kártékonyságából, a hazugságaiból, az aljasságából. És elegünk van az ugyanilyen Európából, az ugyanilyen Nyugatból. Elegünk van az önsorsrontásból és a feneketlen ostobaságból.
Elegünk van az Egyesült Államokból, elegünk az elnökükből, akinek kis cetlikre kell felírni, hogy »ülj le«, »köszönj«, »beszélj röviden«, de hiába írják fel neki, mert így is eltéved a kertben, állandóan kezet fog a láthatatlan emberrel, nyilvánosan szellent és hülyeségeket beszél.”
Fotó: DPA via AFP / Armin Weigel