A pszichológusok egyetértenek abban, hogy nincsen terrorista személyiség. De kell egy ok, ami körül az embereket mozgósítani lehet, s mely problémára már nem látnak más megoldást, mint a terror. De ez önmagában nem ok, hiszen mindannyiunknak vannak gondjai, mégsem vagyunk erőszakosak, tehát más tényezők is kellenek. Ilyenek lehetnek a gyenge kormányok, a gyenge állam és a gazdasági nehézségek – de ezek csak kiváltó okai a terrornak, csak elősegítői, hiszen Brazíliára is igazak ezek a feltételek, még sincsen ott sok terrorista.
Kinyanjui szerint bizonyos régiókat jobban veszélyeztet a terror, mint másokat. Afrika jelenleg erősen veszélyeztetett, mert az embereket vonzó narratívákkal keresik meg egy szebb jövőről. Olyan embereket keresnek, akiknek cipőre sem futja, és az az ígéret, hogy megoldják a gazdasági, etnikai konfliktusokat.
A terroristák azzal jönnek, hogy lesznek állások, lesz víz, étel, fizetés, hogy lesz autód és lesz oktatás.
Ezek az üzenetek terjednek a közösségi médiában, a közéletben, de Kenyában még az iskolákban is, és nem csak vidéken, de a nagyvárosokban is.
Marsai feltette a kérdést: milyen a terrorista csoportok megítélése a társadalomban? Félrevezető ugyanis, ha démonizáló jelzőként használjuk a szót. Aki terrorista, azzal nem tárgyalunk, voltaképpen az egyetlen megoldás rájuk a kipusztítás.