És 62 éve Lumumba aranyfoga, vagy fogai nyilván a belga államkincstár részeként ott hevertek valahol, ellátva egy leltári számmal, nyilván fel volt címkézve: Lumumba aranyfoga. És most a belgák, elájulva saját jóságuktól, nagyszerűségüktől, európaiságuktól visszaadják az aranyfogat a családnak. Ilyen egész egyszerűen nincs!
És a dolog szürreális, ízléstelen, végtelenül aljas és becstelen voltán túl túl, az a legmegdöbbentőbb – és ezt gondolja mindenki végig-, hogy ez aztán, ez a fényességes Nyugat percenként kioktat bennünket európaiságból, jogállamiságból, öt percenként ide dörrennek, hogy mi nem vagyunk elég jó európaiak. Mi. És mondják ezt többek között azok a belgák, akik hosszú, keserves évtizedeken keresztül fenntartották maguknak ezt a kis Belga-Kongó nevű gyarmatukat, ahol egyes számítások szerint 10 millió embert gyilkoltak meg, ahol levágták élő emberek fél kezét, hogy el tudjanak számolni az egyébként vadászatra elhasznált lövedékekkel.
Mert hogy kevés volt a muníció, és parancsba kapták a katonák, hogy tilos vadászniuk. A fegyvert csak emberek ellen használhatják, és hogy ezt bizonyítsák, a halottak kezét le kell vágniuk. Ez önmagában nem értelmezhető. Majd ezek után tovább vadászgattak, de hogy meglegyen a leltár, ezért fogtak élő feketéket, levágták az ő kezüket, hogy be tudják mutatni. Ez volt Belgium.