Az ember, aki átúszta a Balatont – hosszában

2022. június 24. 11:48
Mindig imádta a vizet, viszont unta a csempék számolását a medence alján, így mert nagyot álmodni: Mányoki Attila ma többszörös világcsúcstartó a föld legextrémebb sportjában, a tengerek rettegett szorosainak átúszásában.

Csisztu Zsuzsa írása a Mandiner Útravalóban

A 48 éves Mányoki Attila ma az extrém sportolók legelvetemültebbjeinek doyenje. Máig ő az egyedüli ember, aki képes volt átúszni a Balatont hosszában. Azon valaha volt huszonegy úszó közé tartozik, akinek sikerült teljesítenie az Oceans Seven sorozatot, a hét legkegyetlenebbnek tartott tengeri és óceáni szoros átúszását, ráadásul összetettben a leggyorsabb idővel, 64 óra 33 perccel, vagyis ő tartja a több mint nyolcvanéves kiírás világcsúcsát. A szakértők úgy vélik, hogy az extrém sportok között ez a legnagyobb kihívás, amelyet ember valaha teljesíthet.

„Nincs más út, mindenki medencés úszóként kezdi” – göngyölíti fel ifjúkori zalaegerszegi emlékeit Attila. De az úszás iránti szeretetét első nyílt vízi úszóedzőjétől, Tóth Csabától hozta magával, akinek közelmúltbéli halála még inkább rádöbbentette a hála fogalmára. „Rengeteget kaptam az edzőimtől, Csabától például a műfaj alapvető szeretetét. Amikor a kiégés határán voltam, és 2004 szeptemberében a visszavonulás mellett döntöttem, Thesszalonikiben találkoztam a mai napig is a felkészítésemet segítő görög edzőmmel, Nikosz Gemelosszal” – meséli Attila. Egy hatórás közös autózás győzte meg végül, hogy érdemes még egy esélyt adnia magának. „Nagyon informatív volt mindaz, amit Nikosz mondott, de a lényeg mégis valahol a belső hit megteremtése volt.”

Attila új önmagát a Balaton hosszanti irányú átúszási kísérletével tette próbára. Korábban soha senki nem tudta teljesíteni a Balatonkenese és Keszthely közötti, több mint 75 kilométeres távot egyhuzamban. 2007-ben elsőre nem sikerült neki, mert az időjárás közbeszólt, de nem adta fel, 2008-ban újra próbálkozott. „A mért adatok alapján 25 óra 32 percet töltöttem vízben folyamatosan, nagyjából 80 kilométert úsztam egyhuzamban. Ezzel bekerültem a 24 órások klubjába, ami kifejezetten szűk közösség a világon, pláne nyílt vízen. Magam is azt hittem, hogy oda valódi, hús-vér ember biztosan nem jut be.” A 25 órás, még a sportszakemberek és a felkészítő orvosok számára is ismeretlen kihívás megpróbáltatások elé állította szétázó bőrét, kimerülő testét és koncentrációban megfáradó agyműködését. Előzetesen senki nem mert volna egyértelmű választ adni arra, hogy ezt meg lehet-e csinálni súlyosabb fizikai károsodás nélkül.

Mányoki Attila megkezdte a Balaton hosszanti átúszását. A 75 kilométeres távot a hosszútávúszás szabályai szerint egyfolytában úszva kell megtennie. Az úszó nem szállhat ki a vízből, nem is kapaszkodhat meg a kísérőhajóban, csak a táplálék- és folyadékpótlásban kaphat segítséget <br> Fotó: MTI/Nagy Lajos

„A legbizarrabb élményem az volt, hogy az utolsó órákban a folyamatos erőlködéstől elpattantak a szememben a hajszálerek. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem ettem, csak ittam. Leállt a gyomorműködésem, és ettől nagyon szenvedtem. Később már tudtam, hogy enni kell, létkérdés, hogy megeszem-e a hajóról benyújtott ételt. Természetesen a hajót nem lehet megfogni, segédeszközt használni tilos, neoprén ruhát szintén. Egy szál fecskében úszunk, hogy a nagyjából hasonló körülmények révén összehasonlítható legyen a sok extrém teljesítmény” – mondja Attila. A nagyjából szót érdemes is aláhúzni. „Nincs két egyforma nap, két egyforma áramlás, és ugyanazok a tengeri élőlények, mérges medúzák, cápák és más ragadozó halak sem keringenek körülötted kétszer ugyanúgy. Az óceánok hullámai között hamar megtanulja az ember, hogy nem ő van a tápláléklánc csúcsán.”

Balatoni extrém teljesítményét követően vágott bele az Oceans Seven versenybe. „A sorozat első állomása a La Manche csatorna átúszása volt, ezt 2013. augusztus 20-án sikerült teljesítenem, és elnyertem a szezonban a leggyorsabb férfi átúszó címét.” Ezután sorra illesztette be a világ legnehezebb kihívásait a versenyprogramjába. „Évekig tervezek egy-egy átúszást, minden felelősség az enyém a szervezéstől az úszásig. Azzal is tisztában vagyok, hogy a hajó csak végső esetben nyúlhat utánam: ott nincs klasszikus kimentés. Halálesetre is rendelkeznem kell minden egyes elindulás előtt.”

Nyitókép: Ficsor Márton

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés